A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Kiss Lajos: A Rétköz népi építkezése

A Rétköz népi építkezése Kiss Lajos (1881-1965) Az a terület, melynek népi építkezését vizsgálatom tárgyává választottam, régi nevén alig ismeretes nemcsak a szakemberek, hanem még a rajta lakó, élö nép előtt sem. Ennek okát a terület hajdani képének eltűnésében, teljes átalakulásában találjuk meg. Szabolcs vármegyének a Tisza által körített északi részét, mely jelenleg a Lónyay-csatorna és a Tisza között terül el Vencsellőtől egész Tuzsérig Rétköz néven nevezték a vizek levezetéséig, illetve a Lónyay-csatorna elkészítéséig, amely 1882-ben fejeztetett be. A Tisza évenkénti kiömlésének helye volt ez a 140 000 kat. hold nagyságú medence, a tulajdonképpeni Nyírség fölött. Hajdan 30, most részben vagy egészben 28 község határát foglalja magában ez a mélyen fekvő terület, mely Havas Sándor a kitűnő vadászíró meghatározása szerint „szakasztott mása a Sárrétnek". Helyi meghatározás szerint a Rétköz üsthöz hasonló mélység. Ez üst szélén keletkezett a legtöbb rétközi község. Kellős közepén „Beszterec, egy minden oldalról réttel, vízzel beterített kis falu, mely a száraz földtől elszigetelve mint valami kis Velence áll a vizek közepette, ugy annyira, hogy nyáron csak vízen átúsztatva nyílik kimenet." A rét szélén ugyan, de vízzel bekerített helyen volt Bércei, Buj, Paszab, Halász, Ibrány, Bereites és Döge. A Tisza szélén keletkezett Dombrád, Ontelek, Veresmart, Rozsály és Tuzsér; a rétség közötti magaslatokon, dombos kiemelkedéseken Kanyar és Kékese. A Rétköz oldalon Gáva, Kótaj, Rád, Megyer, Kék, Demecser, Gégény, Pátroha, Ajak, Várda, Litke, Komoró. A nagy területű vizek, lápos térségek közül csak az elsorolt községek belterülete és határaiknak kisebb nagyobb homokos szigetei látszottak ki. Mindezek a területek már az őskorban is lakott helyek voltak, erről tanúskodik a Szabolcs vármegyei Jósa Múzeum gazdag őskori gyűjteménye. A népvándorlás, még inkább a honfoglalás korából kerültek innen rendkívül díszes leletek nagy számmal. Okmánytáraink tanúsága szerint pedig középkori oklevelekben igen sokszor előfordulnak nemcsak a mostani községek, de még egyszer annyi szállás, birtok, falu neve, melyek a tatár- és török pusztítás idején eltűntek és vagy teljesen feledésbe mentek, vagy mint puszta, határrész és dűlő nevekben élnek ma is. Területünk térképére tekintve látjuk, hogy itt a víz parancsolt, a víz szabta meg a községek belterületének formáját, nagyságát. A belterület rendesen észak-dél irányú magaslat, hasonló irányú egyetlen utcával, melyből néha vezetett egy-két sikátor, szoros, vagy zugnak nevezett keskeny út. Szélesebb földhátakon keletkezett csak két főutca, a belőlük nyíló mellékutcákkal, melyek legtöbbször a szomszédos községekbe vezettek, mint azt Demecser, Dombrád, Bércei községeknél látjuk. Kisvárda, Kemecse, Bogdány, Gáva és Vencsellő több utcás községeknek csak külterületük egy része tartozik a Rétközhöz. Idővel a vizek levezetése után, a falu utcájával párhuzamosan és alkalmas helyen oldal, sor keletkezett, melyből ma már utca alakult ki. A község északi része a felvég, déli része az alvég, közepe a faluderék. A templom a falu északi végén épült legtöbb esetben. A rétközi községek utcái esős ősszel, gyenge télen és tavasszal hóolvadás idején, olyan részek voltak, hogy szekérrel is nagy kínnal lehetett közlekedni. A vizek megállottak az úton, a kocsi NyJAME L. 2008. 385^*07. 385