A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila: Égetőkemencék az európai régészeti anyagban

az ásató. A falakat tégla és tetőcserép alkotja, melyeket agyagba raktak. A csatornák fölött köböl épített boltívek helyezkedtek el. Az egyik kemencében az utolsó égetéskor ott maradt cserépárut is megfigyelték, s ez alapján rekonstrukciós rajzot készítettek a berakodás menetéről. Szerencsés módon megtalálták az egyik agyagnyerő gödröt az egyik kemence közelében. Korhatározó lelet nem került elő, de az ásató véleménye szerint ilyen típusú kemencék a XV. századtól ismertek, ezért kora erre az időszakra tehető (TONEZZER 2002. 107-108., SCHÄFER 1982. 225-229.). Franciaországban, Soirans-Fouffransban is találtak ilyen megoldású kemencét. Az ásatást a lelőhelyen 1991-ben végezték, ennek során egy 3,5 ha nagyságú területet tártak fel, kúttal, több kemencével, áztatógödrökkel. A területen a leletek alapján téglát és tetőcserepet égettek. A műhely a feltáró véleménye szerint - amelyet elsősorban a kemencék archeomágneses vizsgálatára alapozott - több mint 300 évig működött. A kemencék bemutatása előtt röviden szót kell ejtenem a gyártáshoz kapcsolódó objektumokról. Sikerült megfigyelni egy téglából kirakott kutat, amely közel egy méter átmérőjű volt. Ez szolgáltatta a vizet a massza összekeveréséhez. A kút közelében feltártak két gödröt, amelyek szabályosabbak, és némileg sekélyebbek voltak, mint a többi gödör; ezeket áztatógödörként határozták meg. A gödrök között nagyobb területek helyezkedtek el, ezeket szárítóés tárolóterületeknek vélték a kutatók. Az ásatáson négy kemencét figyeltek meg, közülük kettőt tártak fel. A nagyobbik több átépítési fázison ment keresztül (11. kép). Eredetileg téglából épült, nagyméretű, háromcsatornás kemence volt, melynek tüzelőjáratai túlnyúltak a kemencén. A csatornák hossza 3,8 m, szélességük 0,8 m, s ezt még kiegészíti egy 2 m hosszú „túlnyúlás", így hossza összesen 5,8 m, szélessége kb. 5 m volt. A következő fázisban jelentősen csökkentették a méretét, s a szerkezete is változott. Szélessége és hosszúsága csökkent (3,8x3,3 m), s a korábbi három helyett két - fallal elválasztott - csatorna épült. Ezekben hét-hét boltív volt. Az utolsó szakaszban a két különálló bejáratot egy nyílássá szűkítették össze, s ezzel párhuzamosan a 30 cm széles osztófalat is megrövidítették. így már csak csatornánként öt boltív maradt. Az archeomágneses vizsgálatok szerint az első fázis utolsó égetése 1400 körül, az utolsó periódusé pedig 1440 körül történt. A másik feltárt - kissé trapéz alakú - kemence eredetileg is kétcsatornás volt. A csatornák hossza 2,9 m, szélességük 0,9-1 m. Ehhez hozzáadódik még a kemenceszáj 1 m-es meghosszabbítása, így a teljes hosszúság közel 3 m. Az osztófal 0,6 m széles, a bejáratnál kissé kiszélesedik, így ott már 0,9 m. Az archeomágneses vizsgálat az utolsó égetést az 1565 körüli évekre datálta. Az egyik fel nem tárt kemencéből is vettek mintaanyagot, s ebben a mérések szerint utoljára 1690 körül égettek (CHARLIER 1994. 303-312.). Ebbe a csoportba tartozik a Söborg Castle mellett feltárt kemence, amelyik az egyik legkorábbi téglaégető kemence Dániából (12. kép). Kora a természettudományos vizsgálatok alapján a XII. századra tehető (LIEBGOTT 1998. 116.). 11. kép XV. századi kemence és átépítési fázisai Soirans-Fouffransból (CHARLIER 1994. fig. 15. nyomán) Fig. 11 A 15th cent, kiln and phases of its rebuilding, Soirans-Fouffrans (after CHARLIER 1994. fig. 15)