A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Jakab Attila: Égetőkemencék az európai régészeti anyagban
A fenti analógiák felsorolása során bizonyára feltűnt, hogy a bemutatott kemencék szinte kizárólag Nyugat-Európából származnak. A hozzánk legközelebb eső kemence Csehországban került elő, de szerkezetét tekintve az is inkább a nyugati példákhoz áll közelebb, s nem a magyarországiakhoz. Nem sikerült példákat találnom a szomszédos területekről, kivéve két - a jelenlegi Szlovákia, illetve Szerbia területére eső - lelőhelyet. Ezeket egy későbbi tanulmányban mutatom be, lévén, hogy ezek szerkezetüket tekintve a magyarországi anyaghoz állnak közel. Az, hogy az itáliai, balkáni 7 és a tőlünk keletre eső területekről még nem tudok példát idézni, nyilvánvalóan kutatásaim hiányosságait jelzi. Több ismert példa segítségével nyilván árnyaltabbá lehetne tenni az eddig meglehetősen egyoldalú képet az égetők elterjedéséről és felépítéséről. A bemutatott kemencék lehetővé teszik néhány következtetés levonását azokkal a kemencékkel kapcsolatban, melyek bizonyos szempontból különböznek a magyarországi anyagtól. Elsőként a felépítésükkel kapcsolatban: jelentősen különböznek a nálunk megfigyeltektől abban, hogy a földbe mélyített oldalfalakat és válaszfalakat - általában agyagba rakott - kőből vagy téglából alakították ki. 8 Ezt hazai anyagban egyedül egy XVII. századi óbudai kemencénél lehetett megfigyelni, ahol a legalsó szárazon rakott - kősor megmaradt. 9 Eltérés mutatkozik a boltívek kialakításánál is. Magyarországon elsősorban az állandó boltív nélküli, agyagpados megoldás terjedt el, s ez nem csak a korai, hanem a későbbi időszakra is érvényes. 10 Ez a változat lényegében a mezei téglaégetésnek a földbe süllyesztett változata. Végeredményként az állapítható meg a hazai és a nyugati területek kemencéit összehasonlítva, hogy a nálunk alkalmazott megoldások - bár alkalmasak a téglaégetésre - a kemencék felépítését tekintve elmaradottabb technikát tükröznek. Feltűnő, hogy a bemutatott példák között kevés az olyan, amelyikben valóban téglát égettek. Jóval gyakoribb a padlótégla vagy tetőcserép égetésre utaló lelet a kemencékben. Tulajdonképpen a termékeknél egyfajta specializációról beszélhetünk, ez azonban - véleményem szerint - nem vonatkozik a kemencékre. Pusztán a forma alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy adott esetben tégla, padlótégla, esetleg tetőcserép égetőről van-e szó. Ugyanakkor kétségkívül megfigyelhető a kétcsatornás kemencék túlsúlya. Ennek talán az lehet az oka, hogy mivel egy adott épülethez Pedig ezek a területek a téglaégetés ismeretének továbbélése szempontjából fontos szerepet játszhattak. Ez még a hozzánk legközelebb eső csehországi példánál is így volt. A kemencét egy következő tanulmányban mutatom be. Kivételképpen említhetjük meg a tiszalöki példákat, ami azt jelenti, hogy azért nálunk sem volt ismeretlen ez a megoldás (LŐRINCZY 1984.). 12. kép A XII. században működő kemence S0borg Castle mellett. (LIEBÜOTT 1998. 116. Fig. 12. nyomán) Fig. 12 Kiln operated in the 12* cent., near Soborg Castle (after LIEBGOTT 1998. 116. fig. 12)
