A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

A fejezet stílusáról, kivitelezésének minőségéről nem alkothatunk egyértelmű képet, mivel felülete nagyon erősen kopott és töredékes. Nyakgyűrüje szinte teljesen hiányzik, a felületét tagoló mély, függőleges barázdák értelmezése bizonytalan. Elképzelhető, hogy ajaki templom északi har­madik pillér keleti háromnegyed oszlopának fejezetéhez hasonló, galléros fejezettípust jeleznek (MAROSI 1984. 369., WINTERFELD 1999. 508.) (IX. tábla 2.), de tekinthetjük őket primitív stílusfo­kon álló stilizált és elnagyoltan formált levélindításnak is, a töredéket primitív bimbós fejezetté ki­egészítve. Az utóbbihoz példának a sopronhorpácsi karzatalj megfelelő részei idézhetek. 31 Az or­namentális összefüggések és a gótikus pillérforma hasonló időrendbe illeszkednek. A felsőörsi templom kis számú, főleg a korábban felépült toronyhoz tartozó kőfaragvá­nya 32 ettől a stílusösszefüggéstől teljesen idegen. A feljebb felsorolt emlékek jellemzően gótikus jellegéhez képest román stílusúak, konzervatív, nehézkes megjelenésűek. A halászi és a felsőörsi templom közötti összefüggés tehát kizárólag az alaprajzra korlátozódik. Visszatérve a bélapátfalvi köteges falpillérhez, annak nagyságrendje a halászi töredékhez nagyon hasonló, körülbelül 11-12 cm átmérőjű háromnegyed oszlopok tartozhattak hozzá, a szer­kezet pedig 53 cm széles volt (KOZÁK-SEDLMAYR 1987. 11., 53.). Ez nagyjából megfelel a nagyha­lászi rekonstruált pillérek vonatkozó méretének. A konkrét pillérforma rekonstrukciójára azonban egyetlen töredékből kiindulva nem vállalkozhatunk, a fejezettöredék valószínűleg a tagolt boltoza­tot, illetve hevederívet is felvevő nyugati pillérek és falpillérek valamelyikéhez tartozott. A keleti támaszok ezeknél egyszerűbbek lehettek. A pillérek különbségéből adódóan valószínű, hogy a templom hosszháza sík lefedésű vagy nyitott fedélszékes volt, boltozattal a karzataljak és talán a szentély előtti szakasz esetében lehet számolni. 33 A feltárás során előkerült többi kőfaragvány nem bővíti a pillérekre vonatkozó ismereteinket. A nagyobb átmérőjű oszloptöredék tartozhat a fe­jezethez (vagy elpusztult társaihoz), a kisebb oszlop bélletes kapu vagy ikernyílás részlete, egy ki­sebb méretű, eredetileg talán festett profilait töredék valószínűleg nyíláskeret töredéke. A részben elkallódott további kőtöredékek nem értelmezhetőek egyértelműen, de világosan utalnak arra, hogy a nagyhalászi épület jelentékeny számú faragott kőszerkezettel bírt, jelentős és színvonalas épület volt. 34 Összefoglalásul: a háromszakaszos, háromhajós, valószínűleg nyugati toronypárral és kar­zattal tervezett, tervváltoztatás után egyetlen nyugati középtoronnyal és mögötte karzattal felépült nagyhalászi templomot keleten a mellékhajók egyenes zárású vége mögé sorolt, hosszanti alapraj­zú mellékterek között nyújtott arányú, félköríves apszisban végződő szentély zárta. A XIII. század második negyedében épült. Elrendezésének részben módosított változata a Balaton-felvidéki Fel­sőörs prépostsági temploma. A fennmaradt kőfaragványok tanúsága szerint valószínű, hogy az erő­sen konzervatív alaprajzi típussal jellemzett nagyhalászi templom támaszai modern, gótikus Különösen a karzatalj északnyugati és északkeleti falpillér fejezeteinek stílusfoka lehet hasonló (LAHU 1995. 83-86. kép). A legtöbb faragvány a torony nyugati homlokzati nyílásrendszeréhez kötődik, a nyugati bélletes kapuhoz és a felette lévő emeleti ablakokhoz. A későbbi templomrészhez vállpárkányszerűen tagolt falpillér fejezetek, tagolatlan hasábos bordákkal jellemezhető keresztboltozatok, tagolatlan bélletü oldalkapuk és a főpárkány ívsorai tartoznak (ERDEI-TÓTH 1969. 4-6., DERCSÉNYI 1972. 101-106 kép, TÓTH 1980. 23-24.). A boltozatok hiánya általában jellemző a XIII. század közepe előtti magyarországi építészetre (TÓTH 1998. 57.). A múzeumban ma is megvan egy kis kör alakú, íves töredék. Négy faragvány elkallódott, ezekről az ásatási naplóhoz tar­tozó két oldalas, rajzzal is kiegészített jegyzetből van tudomásunk. Hasonló szerkezet részlete egy erősen kopott és töre­dékes, mély, függőleges vájatokkal tagolt oszloptörzs (magassága 67 cm, átmérője kb. 35 cm volt), valamint egy oszlop­törzs negyedének megfelelő részlet (eredeti átmérője 34 cm). Padlóburkolat lehetett egy L alakú márványlap (vastagsága 6 cm, szélessége az egyik oldalon 32, a másikon 20 cm, hossza 39 cm). Talán lábazat részlete volt egy téglalap formájú kváder, amelynek a felső síkjából egy féloszlop emelkedett ki olyan módon, hogy a féloszlop hátsó, függőleges síkja a kvá­der hátsó síkjával esett egybe (kváderméret 22x16x42 cm, a féloszlop talán 12 cm átmérőjű - a dokumentáció vázlatrajzá­hoz fűzött magyarázat itt nem világos -, 8 cm magas). 31 32 33 34

Next

/
Thumbnails
Contents