A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

hossza, a főhajó szélessége és a templom teljes külső hossza nagyobb. 7 A két épület közötti kapcsolat tehát meglehetősen szoros, a nagyhalászi korábbinak látszik. Ennek alaprajzi rendszerét Felsőörsön a korábban már megépült toronyhoz igazították hozzá, és az oldalkarzatos elrendezés statikai jellemzőihez alakították át. További részletegyezéseket a nagyhalászi emlék töredékessége miatt nem lehet kimutatni.

28 A vázolt szűkebb és tágabb alaprajzi kapcsolatok alapján a nagyhalászi templomot a XIII. század első felére, második negyedére datálhatjuk azzal a megkötéssel, hogy alaprajzi rendszere több szállal kötődik a XII. század második felének építészeti gyakorlatához. Megjegyzendő, hogy a szoros összefüggésbe hozott, de földrajzilag meglehetősen távoli két helység között egykor talán történeti kapcsolat volt. Felsőörsöt valószínűleg a XIII. század első felében élt Miske ispán és felesége, Margit asszony alapította. Miskét később a Rátót nemzetség tagjának nevezik (ERDEI-TÓTH 1969. 4., TÓTH 1980. 26.). Nagyhalász első ismert birtokosai 1280 előtt a Rátót nembeli Roland bán fiai. A genealógiai adatok alapján nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy az előbb említett Miske ispán (1227), valamint a már korábban említett Rátót nembéli Mátyás és Rátót dédnagyapja, Rátót somogyi ispán (1203) unokatestvérek voltak (ENGEL 2001. Rátót nem 1. tábla).

29 Nagyhalászról még az sem dönthető el, hogy magán- vagy királyi kézen volt-e a templom építésének idejében, pedig az építtető személye nyilván nem lényegtelen tényező.

30 A keltezést ugyan nem, de a rekonstrukciót részben pontosítják azok a kőfaragványok, amelyek az ásatás során kerültek elő, és minden bizonnyal az Árpád-kori templomhoz köthetők (X-XI. tábla). A legfontosabb darab egy háromnegyed oszlopfő alsó részének töredéke, amely a beépítésre szolgáló, csatlakozó tömb formája szerint - több hasonló oszlopfővel együtt - a legvalószínűbben egy hengeres alapú, háromnegyed oszlopokkal tagolt pillérhez tartozhatott. A pillérforma a fejlett gótikus építészeti repertoár része. A hazai építészetben nem túl gyakori: úgy tűnik más részben szintén francia eredetű pillérmegoldások és a korábbi hazai hagyományokhoz való ragaszkodás gátolták elterjedését (TAKÁCS 1996. 209-212., 224., TÓTH 1998. 64-65.). Legkorábbi példái a XIII. század első negyedéből számláznak, a kalocsai székesegyházhoz (TAKÁCS 2000. 325., 331.), a pannonhalmi apátság nagy átépítésének utolsó szakaszához (TAKÁCS 1996. 209-212., 224., 227.) és az esztergomi Szent István mártír templomához (MAROSI 1984. 192., 205., 344., TAKÁCS 2000. 322-323.) köthetők. A felsorolt emlékek a korszak meghatározó, a korai gótika hazai recepciójának első központjai. A bélapátfalvi ciszter apátság temploma esetében kezdetben hasonló támaszokat terveztek építeni, azonban egy - valószínűleg a tatárjárás miatt bekövetkező - tervváltoztatás ezeket elvetette (MMT 1969. 76., 523., 525., 533-537.). Az egri kőtárban lévő bélapátfalvi faloszlop fejezete ehhez az 1230-as évekbeli építési szakaszhoz köthető (KOZÁK-SEDLMAYR 1987. 11., 53.) (IX. tábla 3.). A nagyhalászi töredék a modem, gótikus stílus hazai terjedésének, helyesebben szóródásának folyamatát jelzi a XIII. század második negyedében, csak közvetve kapcsolódik a nagy, hazai, kora gótikus épületekhez. A mellékhajók hossza a toronyaljakkal Nagyhalászon kb. 9,5 m lehetett, Felsőörsön majdnem 15 m. A főhajó az előbbinél 4 m, az utóbbinál kb. 6 m, a teljes külső hossz 21,2 m, illetve 25,4 m. A felsőörsi templom leírásánál nem került szóba a templom sajátos nyílásrendszere, amelynek részei a mellékhajók oldalfalain nyíló nagyméretű ikerablakok és a keleti végükben lévő bélletes kapuk. Az utóbbiak a szentély előtt észak-déli átjárást biztosítottak. A hosszházra merőleges irányú átjáró közlekedés lehetősége a nagyobb szerzetesi közösség vagy kanonoki testület által használt templomban olykor megvolt (pl. Boldva vagy Bélapátfalva) (VALTER 1991. 5., MMT 1969. 76.). Az összefüggésre Németh Péter hívta fel a figyelmünket, akinek segítségét ezúton is köszönjük! A nagyhalászi templom méretében, elrendezésében mindenesetre erősen hasonlít a kortárs, magánalapítású monostortemplomokra. Ezeket általában egy-egy nemzetségi ág régebbről lakott birtokközpontjában alapították. Nagyhalász esetében azonban ilyesmiről biztosan nem lehet szó (MKZEY-SZENTESI 1999. 3-10., PARPLANT 2001. 369., lásd még továbbá a jelen tanulmány történeti részét!).