A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

téglafalakat láthatóan szintén kevésbé, inkább a széleken és a vékonyabb szakaszoknál termelték ki, mivel ezek is jó minőségű kőművesmunkák. Az észak-déli fal és nyugati bővítésének eddig leírt viszonyai tehát átépítést jeleznek, az erősen visszabontott falkoronák azonban részben másfajta összefüggésre utalnak. A nyugati falnak a H alakú tömbtől északra és délre eső szakaszán a kősorok felett az alapozás téglára vált, a nyugati falsíkon ez a váltás egy vízszintes vonal mentén, 3^4 kősor után történik. Kelet - tehát az egykori templom belseje - felé, az észak déli fal harmad pontjainál a külső, visszabontott támpiHeréknek megfelelően, rövid alapozási szakaszok voltak. A déli alapozás az alján teljes egészében kőből, az északi részben kőből, a ferde visszabontás felett pedig téglából állt. A nyilvánvalóan belső faltagoló elemek alapozásának tekinthető részletek ugyanazt az összefüggést mutatják, amelyet a nyugatiak: a részben elkészült alapozás visszabontását, és téglafalak alkalmazását a bontás vonala felett. Az észak-déli falhoz nyugat felől kb. 6x9,5 méteres külső méretű, kissé szabálytalan téglalap alaprajzú helyiség alapfalai kapcsolódnak. Északi fala az északi szélső támpillér-alap nyugati oldalához, déli fala a déli szélső támpillér északi oldalához, illetve a nyugati falhoz tapadt. A teljes egészében lapos, hosszúkás téglából épített alapozás folyamatos, kb. 80 cm magas, 1 méter széles, jól megépített bővítéshez tartozott, amelyet az északnyugati külső sarkán, a sarokra diagonális helyzetű szakasz bővített: egy ferde állású támpillér alapozása. A templom nyugati falához egyértelműen hozzáépült, annál későbbi. Délnyugati sarka a leletmentés során nem került feltárásra. Az észak-déli fal két vége kelet felől csatlakozó, az előbbivel együtt felépült kelet-nyugati falakkal - a templom egykori északi és déli oldalfalainak alapozásaival - folytatódott. A hosszház, amelyet körbevesznek, közel négyzetes, 12x12 méteres külső és közel 9x9 méteres belső mérettel rendelkezett. Belsejét két pillérpár osztotta három szakaszra és három hajóra. Az oldalfalak állapota a nyugati részhez képest sokkal rosszabb. Az északi fal nyugati szakasza 80 cm magasságban, de csupán 5-6 méter hosszan állt, keleti, mintegy 4 és fél méteres részét az ásatás megkezdését megelőző földmunkák során kitermelték. A déli fal néhány kősor magasságban maradt fenn, egyes szakaszait nyugaton és keleten azonban a döngölt agyagalapozás aljáig kibányászták. Az oldalfalak építésmódja hasonló, mint a nyugatié, agyagalapozáson emelkedő 3-4 sor habarcsba rakott kő, felette jó minőségű téglafal. A mellékhajók belül egyenesen záródtak. A hosszházat hajókra tagoló pillérek alapozása egyenként és nem összefüggő sávalappal történt. Páronként jelentősen eltérnek egymástól (III. tábla). A keletiek szabálytalanabbak és kisebbek (1,2x1 m), a nyugatiak négyzetesek, szabályosabbak (1,8x1,5 m). Az északnyugati pillér déli párjának csak az alapozás alá döngölt agyagfoltja maradt meg, amelynek mérete és mélysége az északnyugati megfelelő részleteihez teljesen hasonló alapozásra - és nyilván felépítményre - utal. A fotók és metszetrajzok tanúsága szerint további különbségek is leírhatók: a keletiek alapozása kb. 20 cm-rel sekélyebb, mint a nyugatiaké. Több rétegben ledöngölt agyagon három kősor alkotja az északkeletit, a déliből az agyag felett egyetlen kvádersor maradt. Az építőkövek mérete kisebb az eddigieknél, az építés módja azonban teljesen hasonló az oldalfalakéhoz. A nyugatiakból - illetve az északnyugatiból - sokkal több maradt, agyagalapozása vastagabb, mint az előbbieké, 1 méteres magasságig az oldalfalak alsó részében felhasznált kváderekhez hasonló méretű kövekből állt, e felett jóval kisebb, a keleti pilléreknél is látható kőméretre váltott. Mindhárom pillér alapozását a bolygatatlan altalajba, és feljebb egy laza, fekete feltöltésbe ásták bele. A laza fekete feltöltés egyébként a nyugati részen is megvolt: a H alakú téglatömböt részben szintén ebbe ásták. A réteg mesterséges képződmény, őskori (neolit) leleteket tartalmazott. A pilléralapozások abban is hasonlítanak, hogy a későbbiekben mindegyiket körbeépítették egy épülettörmelékes, habarcsos, tehát az eredetinél rosszabb minőségű „koszorúval". A keletieket L alakban, az északit északról és nyugatról, a délit délről és nyugatról keretezte egy, a fekete laza