A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

rétegbe és az altalajba ásott 20-50 cm széles keret. A bővítés azért csak keretezi az egyértelműen korábbi és jobban megépített alapfalakat, mert azokhoz nem csatlakozik, közöttük kb. 5-10 cm-es hézag található. A melléépítések mélysége a négyzetes alaptömbbel közel azonos. Az északnyugati pilléralapot teljes egészében körbeveszi a keletieknél leírt koszorú. A kivitel nagyon hasonló, a törmelékes, habarcsos keret nem tapad a korábbi pillérhez, 4-6 cm-es hézag van a két rész között. A habarcsos újabb rész ugyanakkor nem olyan mély, mint a korábbi pilléralapozás, felső részének harmadáig-feléig mélyed a fekete, laza rétegbe. A habarcsos, törmelékes körülépítés minden bizonnyal utólagos és a pillérek közötti részt, az egykori főhajó keleti felét, kétharmadát teljes egészében kitöltő kriptával hozható összefüggésbe. A kripta belső mérete 2x4 m, szabálytalan téglalap alaprajzú, hossztengelye a hosszház középtengelyétől észak felé kissé eltér. 40 cm széles oldalfalai lapos, szabálytalanul megmunkált kövekből épültek, padlója téglából készült. Eredetileg nyomott ívű dongaboltozat fedte, amelynek vállai mindössze 1 méter magasságba emelkedtek, a záradéka 1,6 m magasan volt. Az oldalfalakon helyenként meszelés foltjai mutatkoztak. A pinceszerű kamra nyugati oldalán nyílt a majdnem 3 méter hosszú, alig 1 méter széles, szűk lejárat, amely részben kőből, részben téglából épült. A főként délről hiányos, 6 fokból álló lépcső szorosan hozzáépült az északnyugati pilléralapozást keretező habarcsos, törmelékes bővítéshez, a templom egykori járószintjét valószínűleg a pillér alapozásának nyugati síkjával egy vonalban érte el. A kripta oldalfalai a keleti oldalon sem a korábbi pillérekhez, sem a habarcsos körbeépítéshez nem kapcsolódtak, azokat részben a bolygatatlan altalajba, részben a laza, fekete rétegbe ásták. Visszatérve a pillérekhez, illetve a hosszház belső tagolásához, az alaprajzon jól látható, hogy a nyugati, nagyobb méretű támaszokat minden oldalfaltól közel azonos távolságban, kb. 1,5 m-re alapozták. A nyugati fal belső oldalán a már leírt falpillér alapozások feleltek meg nekik, a déli fal mellett hasonló falpillér magasan álló maradványa, északon ennek kis csonkja maradt meg. A keleti pillérpár a nyugatitól 2,5 m, az oldalfalaktól és a keleti zárófaltól kb. 2 m távolságban található. Elhelyezésük tehát kissé szabálytalan. A hosszház középső szakasza ennek következtében szélesebb lehetett, mint a két szélső. A keleti falon a kisebb pillérpárnak - a már nyugaton megismert módon - agyag-kő alapozású, tégla felépítményű falpillérek feleltek meg. Bár az északi oldalfal északkeleti pillérrel szemközti szakasza földmunkák során elpusztult, a déli oldal megmaradt, és itt nem volt falpillér alap a délkeleti pillér megfelelőjeként. Valószínűnek tűnik, hogy a mellékhajók falait csak a nyugati részen tagolta a pilléreknek megfelelő faltámasz.

15 A nyugati pillérek alapozásának keleti síkja a nekik megfelelő oldalsó falpillérek keleti síkjával volt egy vonalban. A hosszháztól keletre eső maradványok állapota volt a legrosszabb, főként csak az alapozás alá döngölt agyag volt megfigyelhető, a kitermelés során nagyobbrészt szétdúlt néhány kősorával. A terület egyébként a feltárás széle, az északi és a déli oldalon jelentkező részletek csak részben kerültek kiásásra (VI-VII. tábla). A szentély alapozása a mellékhajó és a főhajó 1:2:1 szélességi arányához igazodva készült, külső szélessége kb. 5,6 m, külső hossza 7,5 m, belső mérete kb. 4x6 m volt. Keleten félkörívesen záródott, terét nyugaton falpillérek közötti nyílás kapcsolta a főhajóhoz. Falait a bolygatatlan altalajba és - a fotók tanúsága szerint - helyenként egy laza, fekete rétegbe ásták, amely valószínűleg azonos a pillérek kapcsán említettel.

16 A hosszház középtengelye a keleti részek hossztengelyétől észak felé kissé eltért. Az apszis két oldalán észak és dél felé A hosszház tárgyalásánál kell megemlítenünk azt a két, jó megtartású sírt, amelyet egymásra ásva az egykori templom belsejében, az északi fal nyugati szakasza mellett találtak. Mellékletük nem volt. A feltáró a XIV. századra datálta a temetkezéseket (LŐRINCZY 1981., LŐRINCZY 1982.). Belsejében az északi és déli fal mentén is feltárásra került egy-egy sekély, habarccsal és téglával betöltött hosszúkás gödör. Mivel leletanyagot nem tartalmaztak, értelmezésük kérdéses.