A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

2. A feltárt épületmaradványok leírása Elöljáróban érdemes kiemelni, hogy a feltárt templomépületből kizárólag alapfalak, olykor az alapozás legalsó kősorai, a keleti - szentély - részen pedig csupán az alapozás alá döngölt agyagsáv maradt meg. Ez a tény erősen befolyásolja bármilyen, a templom egészére vonatkozó következtetés érvényét (I., IV-VII. tábla).

13 A rétegviszonyokról a fentiek miatt kevés információval rendelkezünk, az ásatási naplóból kiderül, hogy a területen legújabb kori szemetes feltöltés alatt humusz, majd kevert, erősen épülettörmelékes, sok embercsontot tartalmazó pusztulás-bontási réteg volt. A fotók alapján a terület egészén hasonló feltöltés volt. (Ahol ettől különböző rétegviszonyokra derült fény, arra külön kitérünk.) A legmagasabban álló falak az egykori épület - egyben az ásatási terület - nyugati részén őrződtek meg, a leletmentés ezen a helyen indult el. Az észak-déli, mintegy 12 méter hosszú, 1,2-1,4 m széles, erősen visszabontott, átlagosan 80 cm magasságú fal a templom nyugati homlokzatának alapozása, amely a középső szakaszán nem folyamatos, 2 és fél méter hosszan hiányzott. A hiány vonalában nyugat felől nagyméretű, H alaprajzú tömb, illetve annak alapozása rajzolódott ki, amely 160 cm-es magasságával a legépebben ránk maradt részlet (IL, IV-V. tábla).

14 A megszakadó észak-déli falat négy helyen, szintén nyugatra kiugró alapozási szakaszok bővítették: egy az északi, egy a déli végén, valamint a fal hosszának harmadolási pontjainál. A közbeesőkre egyértelműen utólag épült rá a H alaprajzú tömb, amely építőanyagában is eltért. Míg az észak-déli fal alapozásának alját az altalajon ledöngölt agyagrétegre rakott három-négy sor, durvábban megformált kőkváder alkotta, addig a H alaprajzú tömb az altalaj felett több rétegben szétterített és ledöngölt (részben habarccsal kevert) agyagréteg felett teljes egészében lapos, hosszúkás téglákból épült. A metszetrajzokból egyértelműen kiderül, hogy a bővítés az alapfalak egy részének kitermelésével járt: az észak-déli fal közepén lévő támpillér alapozásokat ívesen visszabontották, és valószínűleg ugyanekkor keletkezett a fal folytonossági hiánya is. A tömböt kicsivel mélyebbre alapozták, mint a falat, amelyhez hozzáépült. A téglaépítmény elhelyezése kissé szabálytalan, a fal középtengelyétől enyhén északra tolódott. Egyértelműen utólagos építés, amely korábbi alapozási csonkokhoz idomult. Az elhelyezésen kívül más szabálytalanság is feltűnő: a H alaprajzú alapozás déli oldala sokkal szélesebb (2,5 m) mint az északi (1,5 m). A középső, a H betű vízszintes vonalának megfelelő részen a fal csupán 1 méter széles, és csak kicsivel magasabb 60 cm-nél, a déli és az északi oldal vaskos alapozási tömbjei között csupán vékony összekötő szakasz, amely alatt földbetöltés volt. A déli, vaskosabb szakasz nem teljes egészében épült téglából: déli oldalán egy nagyméretű, jó minőségű habarcsba rakott kőből álló öntött falmag(?) csonk maradt meg. A metszetrajz és a fotók alapján nem teljesen egyértelmű, de valószínűleg ez nem a korábbi, kősoros falhoz, hanem a későbbi téglatömbhöz tartozott. Építőanyagának eltérése azonban nem magyarázható. A magasan fennmaradt falmag-részlet nagyon masszív: a körülötte lévő falakat minden oldalon alaposan kitermelték, viszont a habarcsos-köves részt nem tudták megbontani. A nyugati részen lévő vastagabb Az ásatási napló alapján 1981-ben a templom nyugati részén, a zárófallal párhuzamos 3x10 m-es észak-déli szelvénnyel kezdték a feltárást július 20-án. Ezt a szelvényt bővítették kelet felé. Tanúfalakat nem hagytak, mivel a felső, épülettörmelékes réteg nagyon laza volt. Az ásatás augusztus l-e és 29-e között szünetelt - mivel az ásatónak Tiszalök-Kövestelken egy másik leletmentő ásatást kellett elvégeznie -, de még ebben az évben folytatódott késő őszig. A templom teljes egészét feltárták és a következő évben csak a délkeleti, valamint az északnyugati sarokban folyt kis területű kutatás (LŐRINCZY 1981., LŐRINCZY 1982., LŐRINCZY 1983.). Az ásatásról készült fotók és rajzok leltározatlanok, ezért azokra külön nem hivatkozunk. A tömb egyenetlen magasságú, főleg a nyugati oldalán részben visszabontották.