A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Pintye Gábor: Egy beregsurányi típusú pecsételt edény szarmata sírból

A típus

11 esetében a szerző megjegyzi, hogy a provinciális anyagban, a Marosszentanna-csernyahovi és szabad dák területek telepein és temetőiben is széles körben előfordulnak (KOTIGOROSKO 1995. 139., 328., Fig. 119: 5-11). A nyíregyházi darabon látható rozetta motívum az ukrajnai kutató véleménye szerint mágikus jelentéssel bír, napszimbólumként a termékenységgel kapcsolatos hiedelmek megjelenítője lehet. A szerző ezt a mintát az 1. csoportba sorolta, és megállapította, hogy gyakran kombinálják egyéb pecsétekkel, így nyerve újabb és újabb díszítményeket. Pecsétünk pontos analógiája az egyik legjellemzőbb típusba tartozik (KOTIGOROSKO 1997. 804-805. Fig. 11,5). A surányi fazekasok termékei a Szatmár-beregi síkságon koncentrálódnak, de délen és nyugaton elérik a szarmata szállásterület határait, míg keleten a Kárpátokat. A római műhelyekhez hasonlóan az itteni mesterek is exportra termeltek, és a szlovákiai kortársaikkal egyezően egy kisebb régióban terítették az árut. Szarmata telepről csak kisszámú innen származó töredék ismert (ISTVÁNOVITS 1986. 63-64., 11. ábra, ISTVÁNOVITS 1993A. 127-128., 132.). A pecsétlés eredetét illetően eltérő vélemények alakultak ki ugyan, de abban a kutatás egyetért, hogy elterjedésük római hatásra vezethető vissza és a korszak divatjelenségeként értelmezhető. Hasonló konszenzus tapasztalható abban is, hogy az ilyen módon díszített, barbarikumban készített edények közvetlen előzménye a porolissumi edénymüvesség volt. Akármilyen etnikumú mesterek dolgoztak a mai magyar, szlovák vagy ukrán területen egykor működött műhelyekben, mindannyian arra törekedtek, hogy a drága és nehezen elérhető terra sigillatákat helyettesítsék műhelyeik árujával (ISTVÁNOVITS 1993A. 132., LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969. 473^174., KOTIGOROSKO 1997. 806. stb.). A 148/b lelőhelyen előkerült 5. sír leletén kívül sem az itt feltárt szarmata temető többi sírjában, sem a többi császárkori temetőben nem találtunk más, a barbarikumban gyártott pecsételt edényt.

12 Tálunkhoz jó analógiákat barbár földről, településekről ismerünk. Magyarországról a Beregsurány-Barátságkertből és Tarpa-Almatároló lelőhelyekről származó példányokat említhetjük például (ISTVÁNOVITS 1993A. Table III: 9., Table VII: 1). Ukrajnából is kiváló, majdnem tökéletes párhuzamot ismerhetünk fel Luzsanka lelőhely 11. kemencéjének leletei között, annyi különbséggel, hogy azon ritkásabb a rozettasor. Nagyon hasonló a Gyedovo II. lelőhelyről származó edény is. Mintánk pontos megfelelőit e műhelyből származó edényről Szolonciból ismerjük (KOTIGOROSKO 1997. Fig. 9: 1., Fig. 16: 2., Fig. 12: 4-5.). A táblákon szereplő rajzok alapján megállapítható, hogy ez a tálprofil az egyik legelterjedtebb formája az utóbb említett, együvé tartozó lelőhelyeknek. A beregsurányi műhely edényei szürkék, feketék, ritkán barnák. A tálak pereme kívülről rendszerint profilált, a vállrész a hassal élben megtörve érintkezik, a pecsétlés a vállon húzódik körbe (CSALLÁNY é.n. 462^463.). A nyíregyházi tálról mindez ugyancsak elmondható, a műhely azonosításához azonban mindez nem elegendő. Ha a csengersimai leletegyüttest vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez a tálforma ott is gyakori. Ugyanakkor pecsételt díszű darabok jóval kisebb számban állnak rendelkezésünkre, mint Beregsurányból. A II. József-féle katonai térképre pillantva megállapíthatjuk, hogy Beregsurány kisebb távolságra fekszik lelőhelyünktől, mint Csengersima, így a rövidebb úton szállított portéka olcsóbb is lehetett. A 7. képen bemutatott darabokat V. Kotigorosko - számomra nem érthető módon - egy típushoz sorolta. így nem teljesen világos, hogy a típusról általában leírtak valójában melyik formára vonatkoztathatók. Barbár pecsételt kerámia a Kárpát-medencei szarmata temetkezésekben eddig egyetlen esetben fordult elő (Kálmánházán). Ez a darab valószínűleg a csengersimai fazekascentrum terméke. Előkerülésének körülményei azonban bizonytalanok (ISTVÁNOVITS 1986. 65., ISTVÁNOVITS 2004. 221.). Csallány D. Bujról említ egy csontvázat, amely mellett pecsételt kerámia volt, de a leletekről közelebbi információt nem találtam (CSALLÁNY A é.n. 2.).