A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Pintye Gábor: Egy beregsurányi típusú pecsételt edény szarmata sírból

Annyi egyértelműen megállapítható, hogy az általam vizsgált tál - profilja és díszítése alapján, valamint a földrajzi közelség miatt - a Beregsurány/Luzsanka/Beregovo mühelykörzet termékei közé tartozhat. Hangsúlyozom azonban, hogy a beregsurányi feltárások leletanyaga nincs feldolgozva, mindössze részleteinek közlése látott napvilágot. Ez okból nyugodtan feltételezhetjük, hogy sírkerámiánkhoz további analógiákat tudnánk felsorakoztatni. A 148/b lelőhelyen napvilágra került sír leletei közül a vaskés nem bír datáló értékkel. A Kárpát-medencei szarmata sírok általános melléklete, melynek egyik leggyakoribb előfordulása az alkar környéke. A kerámia még gyakoribb melléklet, melyet túlyomórészt a láb közelébe helyeztek. A tárgyak sírbeli pozíciója tehát szarmata közegben általánosnak mondható (KULCSÁR 1998. 56., 67.). Az ásató a váz alatt zsíros, szürkésbarna anyagot figyelt meg, melyet feltételesen bőrmaradványnak határozott meg. A rajzon is jól látható, hogy ez az anyag csak a valamikori holttest alatt maradt meg, annak vonalain belül. Ez esetben nagy valószínűséggel ebbe az anyagba bugyolálták az elhunytat. E szokást néhány dél-alföldi sírban figyelték meg korábban (KULCSÁR 1998. 29., 25. lábjegyzet). Az általam vizsgált sír a temetőrészlet déli szélén helyezkedett el, körárkos sírok által mintegy elszigetelve. Hasonló pozíciójú árokkeret nélküli sír több is volt a temetőben, ezért ebből meszszemenő következtetés nem vonható le. A temetkezés viszonya a sírmező többi tagjához csak azok leletanyagának elemzése után állapítható meg.

13 A fentiek alapján, valamint figyelembe véve a beregsurányi műhely működésének indulása és a tárgy idekerülésének ideje között esetlegesen eltelt időt, a sírt nem áshatták meg a III. század vége előtt, de valószínűbbnek tűnik a IV. századi keltezés.

14 A nyíregyházi új lelettel a szarmata földön használt beregsurányi termékek lelőhelyeinek száma emelkedett ugyan, de az elterjedési terület nem módosult. Jelentősége abban áll, hogy ez az első, szarmata sírban talált, innen származó példány. Irodalom BÓNA 1986. Bóna István: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei. In: Szabolcs-Szatmár Megye Műemlékei I. Magyarország Műemlékeinek Topográfiája X. Szerk. Entz Géza. Akadémiai Kiadó, Budapest 1986. 15-91. BÓNA 1993. Bóna István: A honfoglalás előtti kultúrák és népek. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Monográfiája 1. Szerk. Cservenyák László. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza 1993. 63-137. CSALLÁNY 1966. Dezső Csallány: Die Bereg-Kultur. AAA X. 1966. 87-88. CSALLÁNY é.n. Csallány Dezső: A hasding-vandálok régészeti emlékei a Kárpát-medencében. Kézirat a Jósa András Múzeum Adattárában. Ltsz. 97.162. CSALLÁNY A é.n. Csallány Dezső: A Barbarikum régészeti emlékei a Felső-Tisza-vidéken. Kézirat a Jósa András Múzeum Adattárában. Ltsz. 2002.132. Természetesen tudom, hogy nem szerencsés egy temetöböl egyetlen sírt elemzésre kiragadni. Mentségemre szolgáljon, hogy egy, a témába vágó korábbi konferenciára szántam. Beregsurányi edények császárkori temetkezésekből a Przeworsk kultúrához tartozó Szolonci lelőhely területéről, Ukrajnából kerültek napvilágra (VAKULENKO 1999. 166.).