A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

22. objektum: A 12. sírtól délre a 10. körárokig húzódó, ívelt oldalú, teknős aljú rablógödör. Betöltése sötétbarna, sürü mészszemcsés. Atm: 106x92 cm, M: 28 cm (III. tábla 6., V. tábla 1-3.). Betöltéséből a 12. objektum edényeinek töredékei kerültek elő. Leletanyag: 1. Téglaszínű, belül szürke foltos, korongolt, samottal soványított edény oldaltöredékei (7 db). 2. Fekete, korong nélkül készített, samottal soványított, ívelten kihajló peremű, kettőskónikus testű, ún. Villanova típusú urna - a 12. sír urnájának - töredékei. Pá: kb. 18-20 cm (XV. tábla 9.). 3. Téglaszínű, szürke foltos, korong nélkül készített, samottal soványított edény (fazék) oldaltöredékei (6 db). Szórvány kerámia az öntözőárok nyomvonalából Szkíta kor: 1. Szürke, korongolt, finoman iszapolt edény oldaltöredéke. 3,5x3 cm. Császárkor: 1. Szürke, simított, vízszintes és alatta hullámvonalakkal díszített, korongolt, finoman iszapolt edény oldaltöredéke. 3,2x1,9 cm. 2. Szürke, korongolt, samottal soványított edény oldaltöredéke. 3,2x3 cm. 3. Tojáshéjszínű agyagbevonatos, korong nélkül készített, samottal soványított edény oldaltöredéke. 5,4x3 cm. 4. Téglaszínű, korong nélkül készített, samottal soványított edény oldaltöredéke. 2,8x2,2 cm. Értékelés Házak Tiszavasvári határában 2 egy helyiséges, félig földbe mélyített lakóházat bontottunk ki (3. és 6. objektum). A két épület közötti távolság légvonalban mintegy 170 méter volt. Az épületek alaprajza lekerekített sarkú négyszög, kibontott méretük 342x329 cm és 264x182 cm. Mélységük 42-44 cm között váltakozott. Északnyugati sarkukban kisméretű (60-100 cm átmérőjű), kerekded kemencét találtunk.

8 A 6. objektumban a jobb hőháztartás érdekében a sütöfelület alatti részt kerámiatöredékekkel tapasztották ki.

9 A házak tetőszerkezetét egy-egy, a rövidebb oldalfalak közepénél padlóba ásott cölöp tartotta. A felmenő falak szerkezetére az épületek betöltésében és környékén lelt vörösre égett, növénylenyomatos paticsdarabok utaltak. A padló mindkét házban agyaggal volt a 3. objektumban 10 cm vastagon - letapasztva. A 3. objektum tűzhelyével szemben, a délkeleti sarok előtt egy munka- vagy tárológödör mélyedt a padlóba. Két cölöplyukú, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű házat többek között Gyomaendrödről (Gyomaendrőd 19., A37. épület - CATTANI 1994. Fig. 3.) és Salgótarjánból (17. ház: VADAY 2001. 2. kép) közöltek. A szkíta kori Alföld csoport négyszögletes alaprajzú épületeinek napjainkig két rekonstrukciója jelent meg nyomtatásban: 1) ágasfás-szelemenes, földfelszínre támaszkodó sátortetős veremház Szolnok-Zagyvapartról (CSEH 1990. 5. kép), 2) felmenő falú, sátortetős ház: Nyíregyháza-Mandabokor 476. objektum (ISTVÁNOVITS 1997. 76.). A házakban lelt paticsdarabok alapján a Kapusz-laposi épületeket a mandabokrihoz hasonlóan rekonstruálhatjuk. Veremházon belüli tárológödrök többek között Gyoma (CATTANI 1994. 211.), Nyitra (ROMSAUER 1993. 13, Abb. 9.), Besenyszög (CSEH 2005. 7., 5. kép) és Tiszalök-Börtön (SCHOLTZ 2007. 54-55., 2. kép 1^1.) lelőhelyekről ismertek. A lelőhely érdekessége, hogy korongolt kerámia egyik épületből sem került elő. Szkíta kori házakban többek között Ebes-Zsongvölgy lelőhelyen (138/323. objektum - CZIFRA 2006. 169-171., 173. 2. kép 1.), valamint Salgótarján-Ipari parkban (VADAY 2001. 210-211.) figyeltek meg belső tűzhelyet. A kustánfalvi kultúra Mali Heivciben talált településén feltárt épületekben is volt tűzhely (POPOVICH 1997. 79-80., Pl. XV). Hasonló jelenséget figyeltek meg a Hallstatt kori Sé-Doberdó 1. házban (GÁL-MOLNÁR 2004. 176., 4. tábla).