A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

4. kép 2. objektum Abb. 4 Objekt 2 Gödrök A teleprészen 11 gödröt bontottunk ki. Funkciójukat tekintve ezeket három csoportba soroltam: 1. kemence előtér/tüzelögödör (2.01. objektum), 2. gabonatároló, méhkas alakú verem (5., 11.01., 16. objektum), 3. ívelt oldalú, egyenes aljú „szemetes-, tárológödör" (3.02., 14., 15., 15.02, 15.03., 16.01. objektum). Leletanyaga alapján biztosan szkíta korinak a 3.02. és az 5. objektumot, császárkorinak a 11.01. és a 16. objektumot, míg kérdéses korúnak a 2.01. és a 14. objektumot határoztam meg. A gödrök a házak közelében helyezkedtek el. Kiégetésre vagy tapasztásra utaló nyomot nem találtunk. Szabadtéri kemence A lelőhelyen egy szabadban álló kemence fordult elő (2. objektum) (4. kép). A kerekded objektum a 6. számú lakóház nyugati oldalánál jelentkezett. Kenyérsütő kemencéket többek között Mandabokorból (ISTVÁNOVITS 1997. 76.), Salgótarjánból (VADAY 2001. 211., 6-7. kép) és Tiszalökről (SCHOLTZ 2007. 56.) ismerünk. Árkok A feltárási területen összesen öt árkot dokumentáltunk (9., 10., 11., 13., 15.01. objektum). Közülük négy a különböző korú településekhez (9., 11., 13., 15.01. objektum), míg a 10. számú a szkíta kori temetőhöz tartozott (V. tábla 1.). A településekhez tartozó valamennyi árok észak-déli, ezért a kelet-nyugat irányú nyomvonalban csak rövid szakaszukat tárhattuk fel. Egymáshoz való viszonyuk és eredeti funkciójuk meghatározása így nehézkes. Alakjuk és méretük alapján vízelvezetők, illetve területkerítők lehettek. A megelőző régészeti feltárás a szkíta kori településnek csak elenyésző hányadát hozta felszínre. A környező szántóföldeken gyűjtött szórvány kerámiatöredékek alapján az egykori falu a Kapusz-lapost délről és délnyugatról határoló homokdombokra, mintegy 700x300 méteres területre terjedt ki. A településobjektumokból kizárólag háztartási hulladék: kerámia és állatcsont került elő. Datáló értékű leletet nem találtunk. A korongolt kerámia kevés - mint feljebb már említettem: a két ház anyagából teljesen hiányzott. A sírok mellékletei között több, a házakban is megfigyelhető edényhez hasonló töredék került elő. Ez alapján feltételezhető a település és a temetkezések öszszetartozása. A temetkezéseket a 12. objektumban (4. sír) talált bronz nyílhegyek (XIV. tábla 6.) alapján (lásd lejjebb!) a Kr.e. VI. századra datálom. A település használati ideje is ezt a századot ölelhette fel, ám a korongolt kerámia hiánya egy korábbi keltezést sem zár ki. A szkíta kori temető A temető szerkezete Mivel a feltárás csak az öntözőárok nyomvonalára és szűk környékére terjedt ki, a temetőnek sem eredeti kiterjedését, sem pontos sírszámát nem tudtuk meghatározni. A feltárt sírok egy kb.