A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások

világában nem létezik, és soha nem is létezett. A kivétel ma csak a messzi - hyperboreus - északon élő rénszarvas, ennek a tehene tényleg agancsos.

34 1945-ben így foglalta össze felismerését: ,ßgyik tanulmányomban [LÁSZLÓ 1943.] a népvándorlás kori lószerszámdíszek szellemi hátterét elemeztem. ... Arra az eredményre jutottam, hogy a szkítáknál és a belső-ázsiai népeknél a lószerszám díszítésének ősi értelme az, hogy a lovat a szarvas tulajdonságaival ruházzák fel, mintegy szarvassá változtatják. Ez a színjátszás néha annyira megy, hogy a ló fejét agancsos szarvas álarccal fedik le. ... A művészet igazi alapja a ló szarvassá változtatása volt. Ez pedig az ősi istenasszony [közöttük Artemisz] totemjévé való alakítását jelentette." (LÁSZLÓ 1946/1977. 156-157.) Az ábrázolásokon (vagy szöveges leírásokban) azonban - legyenek azok antikok vagy középkoriak - nem rén tehenek, hanem erdei szarvastehenek szerepelnek (3. kép). Az ellentmondás - vagy inkább rejtély? - egyik megoldása ott kereshető, hogy az agancsos csodaszarvasokra vonatkozó mondakincs valamikor nagyon régen alakult ki, bizonyára olyan területen, ahol akkor (még) éltek rénszarvasok (és ez a nagyon régen miatt nem feltétlenül az északi sarkkörön belüli tundra). A régi görög-indoiráni kapcsolatok valószínű térségét, a sztyeppét véve alapul, ez a nagyon régen tehát akár valamikor a korai bronzkor előtt is lehetett.

35 Még az sem zárható ki, hogy akár a felső paleolitikum végén és a kezdődő mezolitikumban, amikor a rénszarvasok élettere az északi féltekén az akkori tundra - nagyjából a mai sztyeppe volt. Az ugyanis kevésbé valószínű (bár szintén nem zárható ki teljességgel), hogy valamilyen rejtett kapcsolatok működtek volna az antik (görög) világ és a rénszarvasok régi és mai északi, tehát tundrái területei között. Mondjuk olyan jelleggel, mint ahogy a nevezetes rakamazi korongok ábrázolása is mutat régi, sőt igen régi görög elemeket: a nemrég elhunyt Tóth István által felfedezett gorgói vonásokat. Fontos ikonográfiái párhuzam ez, annak ellenére, hogy a két ábrázolást másfél évezred és jelentős földrajzi távolság választja el egymástól, és teljesen más kulturális miliőbe tartoznak (TÓTH 2007.). Az egyik tanulság akár az is lehet, hogy éppen a mitológia az, ami át tud hidalni nagy időt és jelentős távolságokat. Egyelőre nem történt meg az, hogy ezt a nagyon régi képzetkört összekapcsoltuk volna azzal a folyamattal, amelyre Diószegi Vilmos mutatott rá 3. kép Lószerszám aranyozott ezüst melldísze a Hét Testvér Kurgánok egyik sírjából (LÁSZLÓ 1967. 37. oldali kép alapján) Fig. 3 Gilded silver breast decoration of a horse harness from a grave of the Seven Brother Barrows (after LÁSZLÓ 1967. fig. on page 37) A görög-hyperboreus kapcsolatok a mese világába tartoznak ugyan, de a modern kutatások mégsem utalják őket kizárólag a mesék világába (vö. BÍRÓ 2007.). Az adatokra MAKKAY 2005A. 21., 32. 36., 42^46., további irodalommal.