A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások

deponáltak (NEVE 1993. 29., Abb. 65.). Keltezésük nyilvánvalóan a XIII. század, és így jóval korábbiak az eddig legkorábbinak tartott asszír pikkelypáncélzatoknál. Ez a mai régészeti helyzet persze az egyik napról a másikra megváltozhat, és bármelyik kánaáni lelőhelyen is találhatnak páncélpikkelyeket (így akár a megiddoi vagy a kádesi csaták színhelyein is). Góliát lábvértje viszont fölöttébb emlékeztet a mükénéi görögök lábvértjeire. Lándzsája általánosan elterjedt fegyver ugyan, de a leggyakoribb talán mégis Homérosz harcosainál.

26 Góliát fegyverzete tehát inkább egy második évezredi indoeurópai (hettita vagy akháj) harcoséra hasonlít, mint egy hurri világ (legalábbis számomra ismeretlen) katonájáéra.

27 Sámuel próféta egy másik versében egyébként nem Dávid, hanem Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia győzi le a filiszteust, aki azonban ebben a változatban is Góliát méretű.

28 Kőszeghy cikke bemutatja, hogy Dávid időközben egy Dánban talált, óarámi nyelvű felirat révén történeti személlyé lépett elő, és értelmezése szerint van ilyen hitelesítő forrás Góliáttal kapcsolatban is: 2005-ben a Teli es-Safi lelőhelyen végzett ásatásokon találtak egy osztrakont, amelyen ókánaáni írással van néhány jel, ezek nyelve azonban feltehetően filiszteus. Kőszeghy elemzése szerint így nem zárható ki, hogy az osztrákon eme írásjelei nem sémi nyelven (sőt nem is sémi írással), hanem esetleg (az első szó betűi) égéi eredetű írással egy égéi eredetű nevet jelölnek (KŐSZEGHY 2007. 211-212.). Az osztrákon néhány (két csoportban négy, illetve három) jelének olvasata természetesen számos nehézséget vetett fel, és az első jelcsoport olvasata alwt. Ez eltér, de nem áll messze Góliát nevének bibliai alakjától: glyf>. Főleg, ha a szókezdő a és g eltérés (változás) azzal magyarázható, hogy egy égei eredetű (tehát nem sémi) filiszteus mássalhangzót kellett itt sémi írásjellel visszaadni (KŐSZEGHY 2007. 212-213.). A feltevés lehetőséget ad arra, hogy Góliát személyében egy, a Levantétól idegen férfit keressünk, amely feltevésnek a Gezerben talált hatalmas csontváz nagyon jól megfelelne. * Szerény véleményem szerint a magas termetű (óriás) filiszteusoknak a legendássá vált előtörténete a Levantén és a Földközi-tenger keleti medencéjében - nagyjából a tengeri népek bonyolult környezetében - könnyen visszamehet a Gezerben talált (azóta feltehetően elkallódott?) hatalmas férfi csontváz által képviselt, kívülről érkező, bizonyára nem sémi eredetű, hanem égei-kisázsiai - vagy még távolabbi - etnikumok egyikére, amely északi, és bizonyára indoeurópai eredetű volt. Eredete végső soron azokkal a kétségtelen vándorlásokkal lehetett kapcsolatban (a rejtélyes buheni lóval együtt - lásd lejjebb!), amelyek a II. évezred első harmadától (a katakombás-Andronovó időszakban) indultak meg az eurázsiai sztyeppéról; annak kétségen kívül indoiráni, sőt már indoárja bázisán. Sugarasan szétterjedve érintették Kína északi sávját majdnem egészen a keleti partig, az indiai szubkontinens nyugati részét (indoárják), Észak-Mezopotámiát és környékét (mitanni-árják), valamint Görögországot (a mükénéi arisztokrácia ősiráni vagy akár indoárja ősei és hatalmuk megteremtői). Ezeket a hódító vándorlásokat időben megelőzte az, amely a kis-ázsiai (hettita-lúvi) indoeurópaiak megjelenésével volt kapcsolatos, és eredete (az anatóliai indoeurópai ág Aligha értelmezhető handzsámak vagy görbe kardnak (KŐSZEGHY 2007. 210.), hiszen nyele fából van, fanyelű kard pedig soha nem létezett. Mit is jelentene a fanyelű kardi Ezért inkább lándzsanyél. A lándzsakezű istenség is mutat indoeurópai kapcsolatot: WEST 2007. 150. Példák a sisak szerepére korai indoeurópai - ösgörög és hettita - környezetben: MAKKAY 1998. 183., 22-23. ábrák, 245., 42. ábra. A lándzsahegyek esetében jó XIII-XII. századi darabok vannak a Tel Jatton egy barlangban talált bronz raktárleletben (ARTZY 2006. Fig. 2: 6., 2: 7.). 120 év távlatából érdekes olvasni azokat a fejtegetéseket, amelyeket Nagy Géza fűzött a Sámson-történethez, a fíliszteusok elleni küzdelmekhez (NAGY 1891. 92., 34. jegyzet).