A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Cristian Virag: A Kovács gyűjtemény újkőkori és rézkori kerámiaanyaga

jelenti. Ilyen közösségekkel Észak-Románia területén találkozhatunk, ahol - mint a ciumesti dünék környékén - Tardenois szállásnyomokat találtak, melyekre a specifikus, leginkább obszidiánból készített mikrolitok jellemzőek. Egy nomád, vadász törzsről van szó, amely a csomaközi kőszerszámok alapján a közép-európai Tardenois kultúra egy változatának hordozója (COMSA 1987. 26.). E jelenség kialakulását a Körös-vidék északi, Máramaros nyugati, valamint Magyarország északkeleti részén valamikor a korai neolitikum végére tehetjük. A Ciumesti kultúra első fázisa kortársa a Körös-Starcevo kultúra IIIB/IVA periódusának. Magyarország területén eljutott egészen a Tiszáig, ahol az Alsó-Szamos vidékén Szatmár csoportként definiálták (COMSA 1987. 31-32.). A későbbi leleteket az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájába sorolták, amely ezen a vidéken néhány festett kerámiát használó csoportként folytatta életét, Szlovákiában pedig Észak-szlovákiai Vonaldíszes Kerámiaként. A Ciumesti kultúra első fázisának E. Comsa Berea I. leleteit jelölte meg. Ezt pelyvával soványított kerámia jellemzi, amelyet ráfröcsköléssel vagy hullámos és kihúzott vonalakkal díszítettek. A kultúrkör második fázisát Berea IX. lelőhelyen határolta körül, ahol jellemzőek a lábas és a festett díszítésű edények, melyek Tiszadob, Säcuieni-Horo A csoport, Devent barlang és Sátoraljaújhely leleteivel állíthatók párhuzamba. Comsa Säcuieni-Horo B csoportját jelölte meg a kultúra harmadik fázisaként, analógiaként hozva az Alföld vonaldíszes kerámiáját, míg Säcuieni C csoportjának Tisza jelleget tulajdonított (COMSA 1972. 12-17., COMSA 1987. 31-32.). Egyébként Comsa szerint a Ciumesti kultúra különbözik az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájától, mellyel csak igen késői fázisban, és csak a Maros középső folyásánál állapított meg egyezést (COMSA 1987. 31-32.). A számtalan új lelet fényében Gh. Lazarovici átértékelte a Ciumesti kultúrát Piscolt csoporttá (LAZAROVICI-NÉMETI 1983. 17-60.), mivel az anyag nagyobb része és a legjellegzetesebb leletek Piscolton kerültek elő, nem pedig Ciume§tin (LAZAROVICI-NÉMETI 1983. 36.). A Piscolt csoport Az utóbbi két évtizedben leletmentések folytak Piscolton, szisztematikus feltárást egyedül Németi János végzett itt 1995-ben. Ennek eredményei azonban ma még publikálatlanok. E feltárások közé tartoznak még HalmeuVamä és Urziceni-Vamä területén az elmúlt öt évben végzett kutatások (VIRÁG 2004., VIRAG 2004A., VIRÁG 2004B.). A Piscolt csoport egy olyan egység, amely Románia északnyugati részén létezett, és a festett kerámiát alkalmazó civilizáció (Painted Pottery Culture PPC) szélesebb horizontjába tartozott. A kultúra létezése bizonyított mind Erdélyben, mind Kelet-Magyarországon, mind pedig a szomszédos Szlovákia és Kárpátalja területén (POTUSHNIAK 1997. 37-39). Ezt a csoportot Románia területén bevonták a Cluj-Cheile Turzii-Lumea Nouä-Iclod (CCTLNI) komplexumba, melyet egy fejlett neolitikus civilizációként definiáltak, amelyet több rokon kultúrájú csoport alkotott. A Piscolt csoport kronológiailag a Vinca A2/A3-B szinten található, kortársa a Cluj-Cheile Turzii-Lumea Nouä-Iclod csoport (MAXIM 1999. 69., LAZAROVICI-NÉMETI 1983. 23.). A sántandrei, oradeai, säcuieni, Piscolt-värzari anyag - jó párhuzamai a Ciumesti, Berea, Piscolt, Tiream lelőhelyek leleteinek - alapján D. Ignat azt javasolta, hogy ezt a kört nevezzék el Sántandrei-Oradea-Sacuieni csoportnak. Felvetését azzal támasztotta alá, hogy a bronzkor szintjén is létezik egy Piceolt csoport, a név egybeesése pedig tévedésekhez vezethet (IGNAT 1987. 46.). Ez a kulturális egység Starcevo alapokon nyugszik, melyre rárétegződtek az újabb Vinca elemek jellegzetes polikrómiájukkal, valamint hozzáadódtak Szolnok-Szanda, Öcsöd-Kiritó, Kőtelek, Tiszavalk-Négyes leleteinek jellegzetességei (MAXIM 1999. 75.), de megtaláljuk kismértékben az előző horizontok, pl. a Tardenois elemeit is.