A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Jakab Attila: Téglaégető kemencék az írott forrásokban

Téglaégető kemencék az írott forrásokban A másik oklevél 1427-ben kelt, s a véglesi várnagynak íródott. Ebben arra kéri, hogy jelen feljegyzés birtokában vegye rá a téglaégetőt (presentium notitia conbustorem seu factorem tegularum), hogy nagy mennyiségben téglát vagy cserepet {lateres aut tegulas) égessen és rendezze azokat sorba (DL 43 698).

5 Bártfán 1438 áprilisában a következő bejegyzést tették: ,Jíem defunibus ad lateradium 5 denar" (FEJÉRPATAKY 1885. 388.). A bécsiekhez nem csak Borbála királyné fordult kérésével. Ismerünk arra is adatot, hogy „ 1443-ban Buda polgársága fordul a bécsiekhez tégláért" (SZINNYEI-KOCSIS-ZÁDOR 1992. 104.).

6 II. Ulászló uralkodásának idején, 1502-ben kelt a következő oklevél, melyben egy peres ügyben kihallgatott személy vallomásában említést tesz egy Rába melletti helyről, ahol a pannonhalmi apát jobbágyai évente egyszer téglát szoktak égetni: „ubi tegulas decremari fecerunt semel in anno iobagiones domini Sacri Montis Pannonié" (PRT 1904/12. III: 2. 580.). A XVI. század közepéről szolgáltat adatokat Détsy Mihály, aki az 1493 és 1556 között, az egri vár építkezésein dolgozó munkásokról és mesteremberekről írt összefoglaló tanulmányt (DÉTSY 1964.). Munkájából kiderül, hogy a vár építése során meglehetősen kevés téglavető mestert alkalmaztak, mivel a vár alapvetően kőből épült. Ennek ellenére 1549 és 1552 között több alkalommal is említenek téglavetőket, akiket részben pénzzel, részben természetben fizettek ki (DÉTSY 1964. 172-173.). Magyar nyelvű feljegyzésben meglehetősen későn, 1597-ben jelenik meg a téglaégető kemence kifejezés (MOSz 1984. 968.). Ezt Nádasdi Ferenc keresztúri castrumának inventáriumában találjuk. Ebben a következőket olvashatjuk: ,^4soniom eö nagysága maoria előtt tégla egeteo kemencze három szájú - 1, az fedele uij sendelies. Hitvan egetlen regi tégla is vagion" (MOL U et C fasc. 101. No. 3. Fol. 58. r.).

7 Az égetőkemence mellett más is bizonyítja a téglaégetést. így az inventárium készítője a belső bástyában három téglavető formát is felsorol (MOL U et C fasc. 101. No. 3. Fol 13. r.). A téglaégetéssel kapcsolatos egyéb dolgokat is megtudunk a Borsi castrum inventáriumából, mely 1638-ban íródott (MOL U et C Fasc. 2. No. 34.). Szó esik a leírásban egy, a kastély előtt lévő folyóról, melyen egy vízi malom található (MOL U et C Fasc. 2. No. 34. Fol. 19. r.). Kicsivel később pedig ezt írja a leltárkészítő: „ Vagion meghios(?) az kastély előtt való malom előtt egy sindelies Filagoria, ez mellben nagy darab teölgyfa szék. Ez filagorianak gradicsi és karfaia tölgy fabul való. Ezen Filagoria mellett, vagion egy Tégla vető szín, kertelés nélkül szalma fedelével, egy Tégla Égető kemenczewel, es egy Tégla vető Asztalával. " (MOL U et C Fasc. 2. No. 34. Fol 20. r.)

8 Egy másik Rákóczi birtokról - Sárospatakról - tudjuk azt, hogy ott 1639-ben egy „téglavető-kert" működött, három „téglaszínnel" és egy égetőkemencével (MAKKAI 1954. 245.). Patakon Érdekes kérdés, hogy a latin forrásokban a 'later'= tégla kifejezés jelenik meg, s a foglalkozásnév is ebből származtatható, a magyar nyelvbe ugyanakkor a 'tegula'= tetőcserép kifejezésből származott át a tégla neve. Bár a latinban elkülönül a két szó, azt nehezen tudom megmagyarázni, hogy az oklevélben miért a 'vei' szócska szerepel az elvileg jól megkülönböztethető anyagnév között. Lehetőségként vetem fel, hogy esetleg szinonimaként használták a két szót a téglára (?). Ez a megjegyzés hivatkozás nélkül jelent meg, így nem tudtam ellenőrizni, kutatásaim során pedig másutt nem találkoztam ezzel a forrással. Az elmondottak miatt nem tudom megmondani, hogy miért kértek téglát a bécsiektől a budaiak (mesterhiány, minőségi kifogások?). Közvetlenül ezután említ meg az összeíró egy tó mellett fekvő, rossz állapotban lévő mészégető kemencét (MOL U et C fasc. 101. No. 3. Fol. 58. r.). Az inventárium egy korábbi részében szó esik egy, a vártól keletre eső halastóról. Ez vélhetőleg azonos azzal a tóval, amelyik mellett a mészégető kemence állt. Az adatok birtokában nem tartom kizártnak a kemencék lokalizálásának lehetőségét. Itt már korábban is égethettek téglát, ugyanis 1631-ben arról értesülünk, hogy az itt folyó téglavetéshez és téglaégetéshez a nagytoronyaiak kötelessége volt homokot és fát szállítani (MAKKAI 1954. 177.). 327