A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Jakab Attila: Téglaégető kemencék az írott forrásokban

Jakab Attila egyébként a tégla mellett cserépgyártás is folyt (MAKKAI 1954. 239.). Egy 165l-es adat szerint a kemencék befogadóképessége mintegy 50000 tégla lehetett (ROMÁN 1965. 23.). De nem csak az észak-magyarországi birtokokról ismerünk téglaégetésre utaló adatokat. Például a fogarasi uradalom 1637-es inventáriumában említenek két téglaszínt; az egyik szárító, a másik égető (MAKKAI 1954. 474.). A téglaégetés elterjedése azonban negatív hatásokkal is járt. A tüzelőanyag ugyanis általában fa volt, s ennek nagy mennyiségben történő felhasználása az erdős területek pusztulását is magával vonta. Legalábbis erre a következtetésre kell jutnunk, ha az 1646-ban lejegyzett pozsonyi uradalmi urbárium erdőkkel kapcsolatos összeírásának alábbi részét olvassuk: „Silvae. (...) Altera est insula Hengerau dicta, qua nunc traiectus Danubialis et via publica habetur, itidem devostato potiori ex parte per tegulares pro coctione laterum...'''' (URBÁRIUMOK 1959. 200.) Ugyanebből az évből ismerünk egy másik adatot is. Ebből megtudjuk, hogy ekkor I. Rákóczi György kőfaragókat és téglavetőket küldött át Nagybányáról Szatmárra, hogy a megrongált vár kijavításában segédkezzenek (SZÁDECZKY 1889. 700.). A téglaégetéssel kapcsolatos XVIII. századi iratok kutatásával Nyitrai Elek foglalkozott több munkájában. A következőkben az ő írásaira támaszkodom. Budán az 1686-os török alóli felszabadulás után az első, sokáig fennálló téglaégetőt 1697ben létesítették (NYITRAI 1955. 276.). A Kneissel Márton által alapított üzem a mai Moszkva tér nyugati oldalán volt. Halála után özvegye Körber Jánoshoz ment feleségül, így az ő tulajdonába került. Közelében feküdt a mai Vérmező út és Várfok utca sarkán elterülő másik üzem, melyet Renner Ferenc alapított. Ezt halála után veje, Hofmann Ignác vette át. Hofman 1714-ben átvette a Körber-féle üzemet is. A két égető prosperitását a Budán ebben az időben meginduló építkezéseknek köszönhette (NYITRAI 1954. 2\-Al.). A harmadik téglaégetőt Hörger Antal Ferenc alapította 1741ben. Ez a Bécsi út 88-92. szám alatti telkeken helyezkedett el (NYITRAI 1953. 44.). A század második felében a három üzemet Jálics Kristóf irányította, aki ezzel monopolhelyzetbe került. 1783-ban jutott tulajdonába a negyedik budai téglaégető is, amely a mai Statisztika park helyén működött. A városi tanács egyik iratából kiderül, hogy 1784-ben már hat téglaégető volt a városban. A fent említett három üzemen kívül a Pasaréten volt kettő magántulajdonban, és a Magyar Kamarának volt egy kisebb, nem túl jelentős égetője Óbudán. Ezek évente összesen 3,5 millió téglát égettek (NYITRAI 1953. 47.). Nyitrai Elek nevéhez fűződik az első, téglamesterrel kötött szerződés közzététele is. A német nyelvű szerződést a fent említett budai Körber János kötötte 1710-ben Bachmann (vagy Pachmann) Ferenccel. A pontokba szedett szerződésből kiemeljük a legfontosabbakat. Említés történik az üzem területén fekvő kemencéről (ezek szerint csak egy volt), egy házról, egy pajtáról, valamint egy kútról. Vízhiány esetén a Dunáról kellett hordani a vizet. Szó esik a gyártott termékekről is. Készítettek fali-, boltozati-, kéménytéglát, valamint padlóburkoló téglát és „fedélcserepet". Árusítottak ezen kívül nyers (égetetlen) téglát és sarat is (NYITRAI 1955. 276-279.). A Budán működő téglaégetők mellett a XVIII. századból több adatot ismerünk az egyházi és világi uradalmakban történő égetésekre is. A pannonhalmi apátság és filiáinak irataiban több bejegyzést találunk ezzel kapcsolatban. Vidalics Ferenc bakonybéli apát egy peres iratban az intézkedései között megemlíti, hogy 1719-ben téglakemencét csináltatott (PRT 1904/12. V: 1. 545.). A bakonybéli feljegyzésekben 1749 júniusára vonatkozóan azt olvashatjuk, hogy a győri kőművesek téglakemence építését kezdték meg egy malom oldalában (PRT 1904/12. IX: 2. 45.). A bakonybéli apátság téglaégetőjét 1781-ben be kellett zárni rossz állapota miatt, s az építkezésekhez szükséges további téglamennyiséget a főapátság biztosította (PRT 1904/12. IX: 1. 82.). 328