A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Jakab Attila: Téglaégető kemencék az írott forrásokban

Téglaégető kemencék az írott forrásokban Jakab Attila Tanulmányomban

1 a téglaégetéssel kapcsolatos forrásokat mutatom be, hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül. Az összegyűjtött adatokkal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a középkori téglaégető kemencék kutatása során a régészeti anyag mellett érdemes figyelmet szentelni az okleveleknek, inventáriumoknak, melyek értékes adatokat szolgáltatnak az elnevezéseket, munkakörülményeket, esetleg csak a téglaégetés elterjedését illetően. A források szűkössége miatt érdemesnek tartottam ezeket egészen a XVIII. századig bemutatni, mivel néhány kora újkori, újkori adat tartalmaz olyan utalásokat, melyek a téglavetés és az égetéstechnika kérdésében új ismereteket nyújtanak. A felsorolt források bemutatása időrendben történik. Az alább következő adatokat a Történeti Etimológiai szótár tégla címszava alapján idézem (TESz 1973. 873.). Tégla szavunk a latin tegula '(tető-)cserép' származéka, mely a latin tegere 'befed, takar' stb. származéka. A tetőcserép latin neve pedig jelentésváltozás útján (építőanyag, égetés) származott át az általunk építőanyagként ismert falazóelemre. A szó olasz eredetét viszont kizárta a címszó írója. A szó elsőként 1332-35-ben fordul elő egy Tetlas [Teglas] nevű helység nevében (NÉMETH 1997. 190.). 1334-ből ismert a következő adat: ,^4duallem Tyglasweulg wlgo nuncupatam." (MOSz 1984. 967.) Legközelebb 1347-ben és 1354-ben fordul elő a Téglás helynév Teglas, majd Theglas alakban (MOSz 1984. 967.). A tégla szó további előfordulását nem követem nyomon az oklevelekben; ezek száma a források bővülésével folyamatosan növekszik. A továbbiakban kizárólag az égetéssel, mesterekkel kapcsolatos feljegyzéseket sorolom fel. Mielőtt részletesen rátérnék erre, érdemes sorra venni azokat a latin és német nyelvű elnevezéseket, amelyek a téglavetőre (foglalkozásra) és téglaégetőre (kemencére) vonatkoznak. A Kézműipari kataszterben a foglalkozás megjelölésével kapcsolatban az alábbi megnevezéseket találjuk. Latin nyelven: laterarius, laterator, laterifex, laterorum confector, rutilarius (KATASZTER 1975.

1. 222.). Ezek közül az első a legáltalánosabb kifejezés. Német nyelvű forrásokban a következő kifejezések fordulnak elő: Ziegelmacher, Ziegler, Fliensenschlager. A szakmát a leggyakrabban a Ziegelmacher szóval jelölték (KATASZTER 1975.

1. 248.). Ezt a listát tovább bővíthetjük, ha a Fejérpataky által közölt középkori számadáskönyvek feljegyzéseit is figyelembe vesszük (FEJÉRPATAKY 1885. 679.). A téglavetőkkel kapcsolatos elnevezések: Czigelbrwer, Czigenbacher, Ziegelmaister, Zegelderrer. A téglaégető kemence Lateradium, Czigenbach, Czigeschewer megnevezéssel fordul elő. Mint láttuk a téglával kapcsolatos kifejezések 1 Jelen dolgozat az ELTE Régészeti Intézet, Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszékén megvédett „Középkori téglaégető kemencék Magyarországon" című diplomamunkám egyik, részben bővített fejezete. További két (összevont) fejezetét ld. JAKAB 2005. NyJAME XLIX. 2007. 325-332. 325