A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Jakab Attila: Téglaégető kemencék az írott forrásokban

Jakab Attila először a XIV. század első harmadának végén - második harmadában jelennek meg a forrásokban, s ehhez képest rövid időn belül a téglaégetéssel/téglaégetőkkel kapcsolatos megjegyzések is feltűnnek. Első okleveles példánk 1345-ből származik. Ebből értesülünk arról, hogy az elkövetett hatalmaskodások miatt a leleszi egyház jobbágyai „nem mertek az erdőbe menni faanyagért, afahiány miatt templom építésére alkalmas téglát nem tudtak kiégetni, ezáltal tizenkét és fél tömény tégla kárt szenvedtek eV (NEUMANN 2006. 35.).

2 Egy másik adatunk 1353-ból keltezhető. Ekkor jelenik meg írásban a Tégla egetu helynév (TESz 1973. 873.). Négy évvel később ismét felbukkan oklevélben a kifejezés: „Terram Teklaegetow vocatam" összetételben (MOSz 1984. 967.). Hasonló elnevezéssel találkozunk egy másik oklevélben 1357/1432-ből: „Transit iuxta quandam terram Teglaegethew vocatam." (MOSz 1984. 967.) Selmecbányán már a XIV. században önálló szakma lehetett a téglaégetés, 1367-ben ugyanis két polgárt is találunk a feljegyzések között, akik ezt a nevet viselik: Ludel Czigenbacher, és Heinczmann Czigenbacher (FEJÉRPATAKY 1885. 13.). Természetesen a téglaégetésre utaló kifejezés nem csak magyar elnevezéssel fordul elő az oklevelekben. Példa erre egy 1406-ban kelt határjárási irat, mely Szatmár (Zatmariensis) polgárainak és hospesei Heydreh (Hedreh) nevű földjének határait mutatja be. A fennmaradt iratban a következő olvasható ezzel kapcsolatban: a határ elhalad „ inter terras civitatis Zatmariensis et possesions Hodfojs predictarum procedendo penes quasdam foveas, ubi alias lateres combuerrebant" (ZsO 1951/58.11: 1.640.). A téglavetés, mint szakma a XV század elején már Budán is létezett, s művelőinek joga hasonló lehetett, mint az egyéb építőipari szakmáké. Az elmondottakat Buda város jogkönyvére alapozom, amelyben a 118. artikulusnál a következő cím olvasható: „Az ácsok, a kőfaragók, a kőművesek, a téglavetők, és a következők jogairól" (BVJ 2001. II. 377.). Sajnos az artikulusnak csak a címe maradt fenn, így tartalmát nem ismerjük. Ami a cikkely keletkezési idejét illeti, a kutatás egyetért abban, hogy a jogkönyv megírása 1403-ban vagy 1404-ben kezdődött, s 1421-ig, a 403-as cikkelyig terjedő rész el is készült (BVJ 2001. I. 26.), ami azt jelenti, hogy a bennünket érdeklő artikulus ez alatt az idő alatt került bejegyzésre.

3 Az előbb elmondottaknak némileg ellentmond Zsigmond feleségének, Borbálának most következő oklevelei közül a korábbi. A királynénak két oklevelét is ismerjük, melyekben téglavetőkről esik szó. A korábbi 1425-ben kelt, s németül íródott a bécsi polgármesterhez (consul). Ebben óbudai (Eczelburg) építkezéseihez kér két téglaégető mestert (czwen maister der Czigelbrenner), mivel Magyarországon nem lehet ilyeneket találni. Arról érdeklődik, hogy mit kell a mestereknek adni a tetőcserép és tégla (Dachcziegel und anderen Cziegel) ezréért, ha ő adja hozzá a kemencéket, a fát (Hüetten und Holz) és más szükséges dolgokat (CDH 1829/44. X: 6. 730.).

4 „ ipsa ecclesia in concremacione laterum seu tegularum pro construccione ecclesie aptarum propter defectum lignorum duodecim tyminos et dimidium tegularum dampniperpessa extitisset" (NEUMANN 2006. 35.). Ennek az oklevélnek a kapcsán felmerült bennem, hogy érdemes lenne egy „átlagos" méretű, álló Árpád-kori templom téglamennyiségét kiszámolni, hogy körülbelül hány téglából áll. Elképzelhető ugyanis, hogy ez a téglaszám esetleg éppen egy templom felépítéséhez szükséges téglamennyiséget jelent. Ez, ha a „tömény" szót az eredeti - 10000 -jelentésében (TESz 1976. 962.) használták, akkor esetünkben 125 000 téglát jelent. Azt sem lehet azonban kizárnunk, hogy a kifejezés az egy égetés során kiégetett téglák számát jelenti. A néprajzi anyag alapján egyébként átlagosan 60000-80000 téglát égettek ki egyszerre (JAKAB 2005. 359.). Érdekességként jegyzem meg, hogy a Jogkönyvben a tégla, mint „büntetési eszköz" is szerepel. Amennyiben ugyanis a kofák egymást szidalmazták, a veszekedést kezdeményezőnek büntetésül téglát kellett cipelnie (BVJ 2001. II. 394—395. és 3. jegyzet). Magyarnyelven: SALAMON 1885. 483. 326