A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)

Fernando Lopez Sanchez valamint a környező nomádok jóindulatával és szövetségével.

37 Nehéz elképzelnünk, hogy Otho roxolánok feletti győzelmét fenn lehetett volna tartani a későbbi római subsidiumok nélkül. Ugyanígy nehéz megérteni a 69. évi felkelést, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a mérhetetlen elégedetlenséget, amelyet a támogatás hiánya váltott ki a roxolánokból. A lázadó roxolánok és új szövetségkötések Rómával (69-117) A 69. év numizmatikai anyaga alapján úgy tűnik, hogy a roxolánok Nero uralkodásának utolsó éveiben feldühödtek. Nem csak azért, mert a priori Róma ellenségei voltak, sokkal inkább azért, mert úgy érezték, hogy szövetségesként a birodalom nem kezeli őket igazságosan.

38 Ebben az értelemben a 69. évi roxolán lázadás nem sokban különbözik attól, amelyben ugyanebben az évben Iulius Civilis és batávjai játszották a főszerepet a Rajnánál.

39 A roxolánok 60-as évekbeli Duna menti aktivitását úgy is értelmezhetjük, mint a római szövetségesek lázadását, ha figyelembe vesszük későbbi felkelésüket 117-ben. Ez utóbbi évben a szarmata roxolánok és jazigok egyaránt amiatt lázadtak Róma ellen, mert az csökkentette a stipendium mértékét, amelyben általában részesültek (SHA Hadrianus 6.6.). A História Augusta a stipendium kifejezést használja,

40 vagyis azt a szót, amelyet a latin katonai nyelvezet általában annak a fizetésnek a jelölésére használ,

41 amelyet a Res Publica juttat a rendszeres vagy segéderőknek.

42 Az auktorok nem utalnak kifejezetten arra, hogy a roxolánok 69-ben egy római tábornok mellett szerettek volna harcolni pénzért. Ugyanakkor Tacitus elismeri, hogy a Flavius-kor tábornokai nem akarták a jazigokat felhasználni Vitellius ellen, mivel attól féltek, hogy azonnal dezertálnak, ha jobb ajánlatot kapnak (TAC. Hist. 3.5.). Ez az említés már önmagában azt mutatja, hogy a szóban forgó flaviusi tábornokok szem előtt tartották annak lehetőségét, hogy szarmata jazig erőket használnak fel, de ami még fontosabb, hogy ezek a szarmaták szívesen ajánlották fel magukat blokkoló erő gyanánt. A szarmata roxolánok éppen abban az időben tökéletesítették a cataphractarius hadviselés bonyolult művészetét, amikor a rómaiak megjelentek a Pontusnál. Strabón (STRAB. 7.3.17.) a 107. év roxolánjairól azt írja, hogy egyszerűen csak nyilakat használnak, kis pajzsokat és lándzsákat, de III. Mithridates, akinek trónja nagy mértékben függött a nomádok támogatásától, ünnepelt személyiséggé vált Rómában, később csatlakozott a Nimphidius Sabinus-féle összeesküvéshez. Gálba kivégeztette. Rómában nyilvánvalóan olyan típusú uralkodónak tartották, aki alsó szinten képviselte Róma pontusi külpolitikáját. A szarmatákról szóló római beszámolók a hozzá hasonló jól értesült emberek közvetítésével készültek (Plinius rá támaszkodott a Fekete-tengerről szóló szövegében: PLUT. Gálba 13.15.), ami arra utal, hogy a nomádok közül sokan integrálódtak a bosporusi kliens királyság hatalmi rendszerébe. A Kr.u. 9. évi Varus-féle csata (clades Variana), amelyben Arminius germánjai harcoltak, ugyancsak inkább a germán auxiliák lázadásának tekinthető, mint egy Róma ellenes népfelkelésnek (ld. TIMPE 1970.). Amikor Nero meghalt és a főváros Galbáé lett, az új császár visszahelyezte Iulius Civilist apraefectus cohortis tisztségébe (TAC. Hist. 4.13.1.; 16.1.), ugyanakkor elbocsátotta a bataviai testőröket (SUET. Gálba 12.4.), akiket Britanniába küldött. Gálba kevéssé nagylelkű „tábornokként" cselekedett, aki túlságosan költségesnek tekintette a batávokat. Amit TAC. Hist. 1.5. 2. (s ugyancsak SUET. Gálba 16.1.) mint legi a se militem, non emi jellemez, nehezen tehette a császárt népszerűvé a csapatok szemében. Ld. még TAC. Hist. 1.14. arról, hogy Gálba kevéssé bízott a testőrségben, továbbá Hist. 1.18.; PLUT. Gálba 23.2.; SUET. Gálba 17. arról, hogy a pretorianusok nem kaptak donativát, miután Piso a pretorianus táborba érkezett. „(...) cum rege Roxalanarum, qui de imminutis stipendis querebatur, cognito negotiopacem conposuit." VADAY 1977. 30. a stipendium szó jelentését latolgatja, de arra hajlik, hogy egyszerűen támogatásnak vagy „ajándék"-nak tekintse: „Geschenk-Munera, sondern auch ein stipendium bedeutete." DAREMBERG-SAGLIO-PORTIER 1882. 1512.: „le mot stipendium se rencontre avec deux sens difFérents. II sert á designer: 1) la solde attribué aux troupes; 2) une sorté d'impőt direct". A roxolánok fizetséget kaptak katonai tevékenységükért (vagy semlegességükért). Ld. DAREMBERG-SAGLIO-PORTIER 1882. 1515. arról, miért volt lehetetlen a roxolánok megadóztatása. Akármi is volt a helyzet, mind a tributum (ezt a fogalmat használták az V. században a dunai hunok vonatkozásában), mind a stipendium katonai jelentéssel bír és arra utal, hogy Róma sok törzset alkalmozott segéd- vagy szövetséges csapat gyanánt.