A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)
Fernando Lopez Sanchez szemlélték, és nem csupán földrajzi közelségük okán, hanem a hagyományos dinasztikus kapcsolatok miatt is, amely a két területet összekötötte. Ezért a moesiai kormányzó feladata volt, hogy egy súlyos stasis esetében beavatkozzon a Pontusi Királyság ügyeibe. 23 így aztán nem véletlen, hogy a pontusi királyi ház volt a birodalom leghosszabban létező dinasztiája, 24 amely három évszázadon keresztül követte Róma virágzását és terjeszkedését. A bosporusi királyi házat Róma emelte hatalomra és támogatta régiós érdekeinek megfelelően, mivel innen ellenőrizték a Don és a Duna közötti egész térséget. 25 A dinasztia rendszeres támogatást kapott a II. század közepén, amint az Lukianosnak egy rövid, 180 utáni utalásából kiderül (LUK. Alex 55-57.). A szóban forgó helyen a támogatás ügyében a bosporusi király követe és a bythiniai kormányzó között egy 164 körül létrejött találkozót említ (LUK. Alex 57.). 2 ^ Lukianos szavaiból nem világlik ki egyértelműen, hogy Róma küldött-e éves stipendiumot a bosporusiaknak vagy fordítva, és a mai kutatók mind a kétféleképpen próbálták magyarázni a helyet. 27 Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy a Római Birodalom biztosított támogatást Bosporus számára akkoriban, amikor növekedett a fenyegetettség. Ez időben egybeesett Lucius Verus armeniai-parthus háborúival. A nerói háborúk idején a Pontusnál kialakult helyzet mindenben az ellentéte volt a Lucius Verus keleti háborúi idején megszokott, teljesen kifejlődött támogatási rendszernek. Az a benyomásunk alakul ki a pontusi régióban bekövetkezett változásokból 46 (a trák királyság végső legyőzése) és 62 (a Bosporusi Királyság ideiglenes megszállása) között, hogy ezek alatt az évek alatt Róma nem tudott támogatást biztosítani (MILLAR 1998. = MILLAR 2004., különösen 217.). 28 A támogatásoknak ezt a 60-as évekbeli hiányát a Bosporusi Királyságban összekapcsolhatjuk a növekvő és igen veszélyes háborús feszültséggel, amely az egész régióban kezdett eluralkodni. 29 Ezt a helyzetet tulajdonképpen ahhoz tudnánk hasonlítani, amelyik a Birodalom nagy részében kialakult a keleti háborúkban, a 166-ban elszenvedett katasztrofális vereség után. Ekkor a római támogatások egész 23 A pontusi városok római alávetettségét szövetség formájában fejezték ki, amikor M. Licinius Crassus Kr.e. 29-28-ban a Duna torkolatához érkezett. A Duna és a Fekete-tenger közötti terület római dominanciáját nem nyíltan gyakorolták, hanem a trák kliens királyság közvetítésével (SASEL Kos 2005. 502-516., ARIESCU 1980. 6-7.). 24 Tiberius Kr.u. 14-15-ben Aspurgos trónraültetésével konszolidálta a dinasztiát: SZAPRIKIN 1985. 65-78. A trák királyi háztól való leszármazásukra a dinasztia által kedvelt trák nevekkel utaltak, mint amilyen pl. a Kotys és Rhescuporis, valamint a bosporusi királyoknak azzal az állításával, hogy Heracles leszármazottai. III. Mithridates (Aspurgos fia, 40-45) a trák királyi házhoz Gepaepyrisen keresztül kapcsolódott, amit az érmein is kifejezett (SULLIVAN 1979., SULLIVAN 1980.). 25 MILLAR 1996. = MILLAR 2004. 235. kiemeli, hogy Rómának rendkívüli módon érdekében állott, hogy egy stabil Róma-barát királyságot tartson fenn a régióban amiatt „a potenciális stratégiai fontossága miatt, amelyet a Fekete-tenger északi partvidékén zajló barbár mozgások ellenőrzésében nyert". 26 ,„„Aegialiban ... néhány átutazó boszporoszi követtel akadtam össze, akik Eupatór királytól jövet Bithüniába igyekeztek, hogy megvigyék az évi adót." Ford. Szepessy Tibor. In: Lukianosz összes művei. Magyar Helikon, Budapest 1974. 2 ' A Bosporusi Királyságba irányuló római támogatást ifjabb Plinius (PLIN. EPP. 10.) és Zosimus (Zos. 1.31.) is említi. A bosporusiaknak küldött római támogatásról és fordítottjáról ld. még BRAUND 1984. 64—65. 2 ° A bosporusi királyok a római időszak történelmében egyedülállnak azzal, hogy saját aranypénzeket verettek. Ezek az érmek minden esetben ábrázolták a bosporusi király és a megfelelő császár portréját. A bosporusi aranypénzek (sztatérek) arra mutatnak, hogy Róma anyagilag támogatta a királyságot, és hogy ezeknek a járadékoknak a gyakorisága egyenes arányban állt a Rómával fennálló viszony milyenségével (MILLAR 1996. = MILLAR 2004.). MAC DONALD 2005. 69. szerint a római támogatások Kr.u. 68-ban kezdődtek, Rescuporis uralkodása idején. Mivel azonban az aranypénzek már 68 előtt is léteztek, és mivel a Róma-barát ikonográfia az egész Kr.u. I. században folyamatos volt, valószínű, hogy a járadékokat jóval 68 előtt elkezdték fizetni. 2 " Mivel Nero utolsó tervei között szerepelt egy nagy kaukázusi expedíció, logikusnak tűnik annak a tervnek a feltételezése, hogy a Fekete-tengerből „római tavat" csinál (SHERK 1980. 962.). 94