A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)

Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68-175) rendszere darabjaira hullott szét (MAC DONALD 2005. 86.), s ezzel az egész dunai régió vészesen la­bilissá vált. Ez a helyzet robbantotta ki a 166-170 közötti markomann háborút. 30 A Pontus-vidéken 62-69 között kialakult állapot némiképp hasonló lehetett a Duna-vidéki 166-168 közötti szituációhoz. 31 így aztán nem véletlen egybeesés az, hogy a Bosporusi Királyság római megszállásáról először 62-ben hallunk, majd közvetlenül ezután 63-ban. Ugyancsak isme­retes, hogy Silvanusnak sikerült alávetnie a szarmatákat és 100.000 embert átszállítania a Duna túl­partjára, hogy ott római területen telepítse le őket, s ezzel véget vessen a Dunától északra zajló no­mád lázadásoknak. 32 A 60-as évek roxolán nyugtalansága 33 két­ségtelenül abból eredt, hogy az odrisi trák-pontusi állami rendszert két akció során (46-51/62) letörték, és a római támogatás teljesen kiesett azoknak a nomádoknak a gazdaságából, akik abból éltek, hogy ezeknek a királyságoknak szolgálatokat tettek (MAC DONALD 2005. 60.). 34 Tudunk róla, hogy Rhescuporis római támogatásban ré­szesült, amikor Vespasianus egyetértésével a Bosporusi Királyság trónjára ültették (MAC DONALD 2005. 69.). 69-ben Rhescuporis pontusi királysága ugyanazokat az ikonográfiái konvenciókat adoptálta - Victoriát a pálmával -, amelyeket Silvanus használt 62-ben (14. kép 35 ). 36 62-ben Róma egy erődemonstrációt megkívánó hatalmi válság után újra sikerrel szerezte meg magának szövetsé­gesként Bosporust. Másrészt 69-ben Rhescuporis már újfent számolt a rómaiak támogatásával, 34 30 Cassius Dio (71.11, 1—4.) kimondottan arról ír, hogy a dunai törzsek ezekben az években izgatottan követelték a római já­radékokat, azzal fenyegetve a birodalmat, hogy háborút indítanak ellene, ha kéréseiket nem teljesítik. „Marcus Antoninus Pannoniában maradt, hogy fogadja a barbárok követeit; mivel ebben az időben is sokan keresték fel. Néhányan Battarius, egy tizenkét éves fiú vezetésével szövetséget ígértek; ezek pénzbeli ajándékot kaptak és sikeresen megzabolázták Tarbust, egy szomszédos törzsfőt, aki megjelent Daciában és pénzt követelt, azzal fenyegetőzve, hogy háborút indít, ha nem kapja meg." (Idézve MILLAR 1988. = MILLAR 2004. 220. alapján. Angolról fordította Kulcsár Valéria.) 3 1 Nero és a Julius-Claudius dinasztia az alatt a hatalmas pénzügyi nyomás alatt omlott össze, amelyet Nero okozott a maga „lupus és agon" politikájával, valamint keleti háborúival (GRIFFIN 1984.). 32 Aelianus Tiburban (Tivoli) talált sírfelirata (CIL XIV 3608). Ld. még VULPE 1938. 122. 33 A Fekete-tenger partvidékének iráni nomádjai tevékeny részt vállaltak a Chersonésosban rendszeresen jelentkező stasis­ban. így III. Mithridates államcsíny kísérlete során Kr.u. 46-ban megnyerte magának a meót és szarmata törzsek támoga­tását, amelyek megtámadták a Kotyst támogató törzseket. Azután, hogy támogatók nélkül maradt, Mithridates egy szarma­ta törzsfőre bízta magát, aki Claudius császárral tárgyalt Mithridates megadásáról. Másfelől Aspurgos szintén komoly szar­mata kontingensekkel számolt hatalmi harca során. (TAC. Ann. 15-21., MAC DONALD 2005. 63.) "It is clear that the citizen class in the Bosporan kingdom was highly organized, and formed an aristocracy, which was prin­cipally responsible for defending the kingdom from foreign attacks. These citizens probably formed the army of the Bospo­ran kings. We do not know how the army was organized. The nucleus was formed by citizens. But we may take it for grant­ed that the Bosporan kings tried to obtain assistance from semi-independent subject tribes and from 'allies' tribes, that is to say, tribes which would serve for pay." (ROSTOVTZEFF 1922. 166.) 35 MAC DONALD 2005. 71. n° 358 (Hermitage 28022). 3 " Kr.u. 69-ben Rhescuporis - a Vespasianus égisze alatt működő új bosporusi király - különböző eszközöket használt, hogy trónrakerülését illusztrálja a véreteken. Ilyenek pl. az elefántcsontból készült kuruliszi szék {sella curulis), a korona a gem­mákkal {corona aurea gemmata), a pajzs, valamint egy elefántcsont jogar {scipio eburneus), amelyek a Róma-barát bos­porusi vezetőt királyi méltósággal ruházták fel (MAC DONALD 2005. 71.). Egy másik nagyon jelentős verettípuson (Mac Donald N 354.) az új király harci regáliái (pajzs, lándzsa, kard, harci csákány, a legyőzöttek levágott feje) közvetítik az újonnan megválasztott uralkodó alázatát Róma hatalma iránt. Nagyon valószínű, hogy ez a típus azt is jelzi, hogy háború esetén Rhescuporis köteles bosporusi csapatokat biztosítani Rómának (lófej ábrázolása). Ezek a verettípusok általánosan elterjedtek más bosporusi uralkodóknál is. Ugyanakkor Victoria ábrázolása a pálmával (Mac Donald N 358.) - amely ha­tározottan katonai győzelemre utal, de mindenekelőtt azt jelzi, hogy visszatértek a Bosporusi Királyság és a potenciálisan lázadó nomád törzsek közötti egyenlőtlen szövetséghez (ld. Mac Donald N 359. hátlap típusát, amelyen a jobb oldalon álló Rhescuporis lábával egy összekötözött foglyon tapos mellettük egy tropaeummal, mögötte pedig egy második fogoly fel­néz rá) - nem általános. 95 14. kép / Fig. 14

Next

/
Thumbnails
Contents