A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Könyvismertetés - Berendi Erzsébet: Bartosiewicz László: Régenvolt háziállatok. Bevezetés a régészeti állattanba. L’Harmattan Kiadó, Budapest 2006. 224 oldal, 174 ábra, 14 táblázat, 10 számozatlan illusztráció. ISBN 963 7343 49 0, ISSN 17867460

Bartosiewicz László: Régenvolt háziállatok mindent megmagyarázva, példázva és érthetővé téve. Már a fejezet elején egy személyes érzékeny pontomhoz közelít, mégpedig az ember modern vadgazdálkodása során végzett tudatos selejtezéssel kapcsolatosan, mely rövid említés mögött ott érzem a finom utalást a vadászat elméleti és gyakorlati céljai és megvalósításai közötti ellentétre (pl. a trófea-versenyek miatt a vadászok számos vezérhímet irtanak ki, ami nem épp a természetes szelekció hiánypótlása...). A háziasítás témájának bő áttekintése mellett szó van e fejezetben a pásztorkodásról is, majd a legfontosabb állatfajokról szól a szerző, kitérve a vad ősre, a háziasítás lehetséges okaira és módozataira, az állatfaj fontosabb jellegzetességeire és környezeti-szociális igényeire. Kicsit ellentmondásosnak találom azt a tényt, hogy amíg pl. a binomiális nevezéktant és más alapfogalmakat megmagyaráz, addig a statisztikai fogalmak kifejtése hiányzik, holott a diákok többnyire nem vagy ritkán találkoznak ezekkel a fogalmakkal tanulmányaik során. így a Student-féle t-próba vagy a Spearman rang korreláció (ami amúgy egy másik fejezetben jelenik meg) külön utánajárást igényelhet a legtöbb olvasó számára. Ugyanakkor hiányolok egy szerintem fontos hivatkozást az újkőkori házi szarvasmarhák és az őstulok népesség DNS vizsgálatára vonatkozólag, mely vizsgálat alapos elvégzése sok kérdésre megadhatja a választ. Amúgy lenyűgöző e fejezet alaposságra való törekvése, még a nem e szakma felé irányulok figyelmét is lekötheti - leszámítva a grafikonokat és „indexeket" - érdekes információival, történeteivel és fölöttébb gazdag illusztrációival. A nyolcadik fejezet címe: „Az állatmaradvány, mint régészeti lelet". Bár az archaeozoológia alapja ez a cím, mégis röviden szól hozzá a szerző: ez viszont nem okoz gondot, hiszen minden, ami erről elmondható, már elhangzott az előző fejezetekben, ami kimaradt, az pedig ezután következik. Itt egy két oldalas rövid összefoglalást találunk tulajdonképpen arról, amit a kutató terepen „első ránézésre" talál és helyben szükséges értelmeznie. A következő fejezet a régészeti állattan talán kevésbé vonzó, de alapvető fontosságú oldalával foglalkozik: „Az állatcsontanyagok mennyiségi jellemzése". Szakmánkban ezek az adatok szolgáltatják az összehasonlíthatóság lehetőségét régészeti lelőhelyek között, ezért fontos tisztában lennünk velük, előnyeikkel és hátrányaikkal, és természetesen használatukkal. Bőven szól a szerző a töredékszámokról, a fajok szerinti, és a talán fontosabbnak mondható testtájak szerinti csoportosításról, az egyedszám számításokról, a csonttömeg (mely nélkül azonban problémamentesen lehet dolgozni) és töredékhossz méréséről, a meghatározott fajok számának kiszámításáról, ennek még kultúrtörténeti vonatkozásairól is mesél, sok grafikonnal és ábrával érzékeltetve ezen számítások felhasználhatóságát és értelmezését. Az utolsó fejezet témája a „Csontmegmunkálás és állati nyersanyagok". Valahogy ez a fejezet - talán tematikája miatt - érezhetően más stílusban íródott, konkrétabb, kézzelfoghatóbb és lényegre törőbb megfogalmazásban, hasonlóan a hetedik fejezethez, olvastatja magát a nem szakemberrel is. Külön beszél a csontművesség történetéről, a nyersanyagok tulajdonságairól, majd a fontosabb nyersanyagokat csoportosítva tárgyalja. Szépen kifejti az agancseszközökről szóló alfejezetet, bőven szól a kéz- és lábközépcsontokból készült szerszámokról, a halászati célokra felhasználható elemekről és lehetőségekről, vetőhegyekről (nyílhegyekről, dárdahegyekről és vetőszerkezetekről, szépen illusztrálva még a mechanikáját is!), megmunkált astragalusokról, és mesél különféle viseleti tárgyakról. Röviden beszél az állatcsontokon észlelhető felhasználási nyomokról, majd zárásként egy rövid összefoglalót találunk a szerszámhasználatról. Néhány megjegyzés: hiányolok egy-két ritkaságnak, ezáltal érdekességnek számító eszközről készült rajzot, illusztrációt (pl. a halászhálók nehezékeként is használható csontkorcsolya-szerű lábközépcsontról vagy a szigonyokról); emellett furcsának találom a csigacsontok esetén készített négyes csoportosítást és az erre vonatkozó hosszas tárgyalást, hisz az inkább régészeti, mint archaeozoológiai szempontból érdekes jelenség.