A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Bene János: Nyíregyháza az I. világhábrúban

Nyíregyháza az I. világháborúban 10.000 koronát küldött, s a kihirdetett gyűjtésből is befolyt még 6.563 korona 60 fillér (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1915. dec. 17. K. 29471/1915.). Már a második háborús évben megkezdődött a hadsereg fegyverellátásához - elsősorban az ágyúk öntéséhez, lőszerhüvelyek készítéséhez - szükséges színesfém rekvirálása. A felhívásra az egyházak harangjaikat, templomaik és tornyaik rézborítását ajánlották fel. A római katolikus egyház a Samassa templom két tornyának rézsüvegeit, harangjait, az evangélikus egyház tanácsa a nagytemplom nagyharangját és a két kisebbiket ajánlotta fel hadicélokra, s csak azt a harangot tartotta meg, mellyel a delet, a tüzet j élezték és a halottakért csendítettek {Nyírvidék XXXVI: 8 5. 1915. okt. 24. 6.). A felajánlott harangokért 1917 tavaszán érkezett meg a harangokat rekviráló bizottság. Végigjárták a templomokat, a harangokat leengedték, ám az evangélikus templom nagyharangjával nem bírtak. így aztán azt fenn a toronyban összetörték, majd a darabokat az ablakon keresztül dobálták ki az összegyűlt városi közönség legnagyobb megdöbbenésére és keserűségére (MARGÓCSY 1986. 228.). 1915 őszén a város véglegesen rendezte a piaci elárusító helyek higiéniai helyzetét azzal, hogy saját erőből piaci áruló asztalkákat készíttetett, és használatukat kötelezővé tette. Az asztalokat a Városháza udvarán és a Zöldség téri Kleinmann-féle telken létesített színben tárolták, onnan reggelenként a városi utcaseprők hordták ki a piacra. Az asztalokért az árusok asztalonként és esetenként 8 fillért fizettek, ha többen használtak egy asztalt, akkor fejenként 4 fillért. Az asztalok használatának kezdetétől azután a napi és heti piacokon tej és tejtermék kizárólag csak ilyen asztalról volt árusítható (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1915. nov. 26. K. 27600/1915., ill. VB.186. 635. dob. VI. 99/1915.). A város kulturális életében nagy változást hozott a mozgóképszínház, a mozi elterjedése. A 320 ülőhelyes Apolló moziban az első előadást 1908. november 7-én tartották meg. A mozi egyre növekvő népszerűsége miatt a színházban is rendeztek mozielőadásokat a színházi évadok szünetében, de sokszor még a színházi előadások szünnapjain is. 1915. június 28-án Jakobovits Adolf az alábbi levéllel fordult a polgármesterhez: „ ...Mint a város számottévő adó fizető polgára, hogy polgártársaim szellemi művelődését és korral való haladását tőlem telhetőleg előmozdítsam, mivel városunk lakosainak létszáma az újabb időben folyvást növekedik, így azok szellemi élvezetének céljára itt helyben az újabb rendszerű és kor követelményeinek minden tekintetben megfelelő mozgószínházat óhajtok létesíteni... " Azzal is érvelt, hogy az év nagy részében üresen álló, jövedelmet nem hozó színház épületét bérelné ki hat évre évi 1.000 koronáért. Mások is pályáztak a mozgóképszínházra. A hat pályázóból végül is Jakobovits Adolf nyert, csak a bérlet ment fel évi 12.000, azaz 72.000 koronára. így a város 1916. június l-jén - mint a legjutányosabban vállalkozóval - vele és feleségével, Weisz Máriával kötött szerződést 1916. augusztus 1. és 1922. július 31. közötti időre. 1916. augusztus 17-én ezt a szerződést kiegészítették, belevéve Borbély Lilly budapesti színművésznőt (akkor nyíregyházi lakost) azzal, hogy a mozgóképpel egybekötött kabaré előadásokat is tartanak a színházban (SzSzBM Lt. VB.186. 632. dob. III. 385/1915.). Színházi idényben továbbra is színtársulatok bérelték a színházat. 1915-ben és 1916. április 26. és július 16. között dr. Patek Béla győri színigazgató társulata játszott Nyíregyházán, az év többi napján a mozi foglalta el az épületet. Patek Béla 1916. június 23-án kötött szerződést a várossal arról, hogy 1920. szeptember l-ig megkapja a színházat a tavaszi idényekre. A közönség kifogásai miatt azonban 1917 novemberében a képviselő-testület felmondta a bérletet (SzSzBM Lt. VB.186. 620. dob. III. 824/1914.). 1918 tavaszán már Kiss Árpád színigazgató társulata játszott a városban.