A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Bene János: Nyíregyháza az I. világhábrúban

Bene János 1916 1915-1916 fordulóján ismét a város lisztellátásának kérdése lett a közgyűlések egyik legfontosabb napirendi pontja. Az immár krónikussá vált liszthiány miatt 1916. január 10-től Nyíregyháza is rákényszerült a liszt- és kenyérjegy bevezetésére. A január 6-án kiadott városi rendelet szerint a liszt- és kenyérjegyek kétféle színűek voltak. Az egyik jegy szürke, s azzal csak a városi lisztes boltokban lehetett lisztet vásárolni. Ezt a jegyet azok kapták, akik addig is a városi lisztes boltokban vásároltak könyvecskére, melyet az első vásárláskor be kellett szolgáltatniuk. A másik jegy kék volt, azzal ott lehetett vásárolni, ahol az illetők addig is vásároltak, de nem a városi lisztes boltokban, hanem a malmokban. A jegyeken annyi szelvény volt, amennyit egy héten le lehetett vásárolni, s a szelvényeket a boltos vagy a malmos vágta le. A liszt- és kenyérjegyeket a lakosság 1916. január 8-tól válthatta ki a Városházán. Egyszerre háromheti jegyet kapott mindenki, de csak hetente lehetett felhasználni. Csak az a jegy volt érvényes, melyre a város pecsétjét is ráütötték. Meghatározták a fejadagokat is, hetente és fejenként a szellemi munkásoknak 240 dekagramm kenyérliszt, 49 dekagramm főzőliszt és 21 dekagramm tésztaliszt járt. Aki kész kenyeret kívánt venni, annak egy hétre 3 kilogramm kenyér jutott. A napszámosok és az őstermelők a nehéz fizikai munka figyelembevételével 300, illetve 400 dekagramm kenyérlisztre voltak jogosultak {Nyírvidék XXXVII: 2. 1916. jan. 9. 6., ill. Nyírvidék XXXVII: 4. 1916. jan. 16. 7.). A liszthiány nem enyhült az év végéig, ezért 1916 őszén az Országos Közélelmezési Hivatal tovább csökkentette a fejadagokat: a 240 grammos adagot 200-ra, a 300-ast 250-re, a 400-at pedig 300 grammra szállítva le. Azontúl egy személy egy hónapra 6 kilogramm lisztet vagy 840 dekagramm kenyeret, az erősebb munkával foglalkozók 7 és fél kilogramm lisztet vagy 10 és fél kilogramm kenyeret, a földművelők pedig 9 kilogramm lisztet vagy 12 kilogramm 60 deka kenyeret kaphattak {Nyírvidék XXXVII: 94. 1916. nov. 26. 4.). Az 1916. év első hónapjának gondjain enyhített, hogy a város által korábban a Gömörben megvásárolt tűzifa első szállítmányai megérkeztek, s annak árusítása is megkezdődhetett. A szénellátással továbbra is gondok voltak, mert a megrendelések ugyan megtörténtek, de a vasutak elsősorban a hadi szállítást végezték (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1916. jan. 28. Kgy. 2/1916.). Megoldandó feladatként jelentkezett az iskoláskorú szegény gyermekek cipővel való ellátása. 1915. december 18-án a polgármester értekezletet hívott össze Énekes János római katolikus prépost főesperes plébános, Paulik János evangélikus igazgató lelkész, Ruttkay György görög katolikus főesperes, Orsovszky Gyula római katolikus, Ruhman Andor evangélikus, Szabó Pál református, Tóth György görög katolikus, Halász Mór izraelita elemi iskolai igazgató-tanítók, Garay Mariska és Ruzsonyi Kató leányegyesületi elnökök részvételével. A megbeszélést azért tartották, mert sok gyermek nem járt iskolába amiatt, hogy nem volt cipője. Az értekezleten született megállapodás szerint minden iskolában összeírták a cipősegélyre jogosultakat. Az egyik kimutatás szerint az izraelita iskolában 11, a görög katolikusban 21, a reformátusban 15, a polgári fiúiskolában 15, az evangélikusban 45, a római katolikusban 20 gyermek szorult segélyre. 1915. december 22-én a városi pénztárból cipősegélyre Bernstein Béla főrabbinak 220 koronát, Ruhman Andornak 200, Szabó Pálnak 300, Orsovszky Gyulának 240, Kardos István polgári fiúiskolái

3 igazgatónak 260, Tóth Györgynek pedig 420 koronát juttattak. Ezt a segélyt az 1916. január 28-i közgyűlés még 115 gyermek ellátására fejenként 20-20 - összesen 2300 - korona megszavazásával egészítette ki (SzSzBM Lt. VB. 186. 636. dob. VII. 132/1915.). A polgári fiúiskolában akkor Vietórisz Aranka (I. o.), Kovách Árpád (II. o.), Balogh Sándor (III. o.) és Nagyváthy Ferenc (IV. o.) volt az osztályfőnök. 416