A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Ulrich Attila pedig 1649 köböl (60,38%) volt. Ez összesen 2731 köböl 2 icce jövedelmet jelentett (MOL G. 29. 25. doboz).

20 Némi visszaesést tapasztalhatunk az 1703-as adatokhoz képest, ami vagy egy roszszabb termésű évnek vagy pedig a Rákóczi szabadságharcnak (pestis, emberszám csökkenése) a következménye. Mivel ekkor a Fejedelemnek szedték a megyei borokat (tized, cenzus), ezért feljegyezték a Bihar megyéből, főleg az Érmellékről származó bormennyiséget is, ami 3689 köböl 1 icce volt. így 1710-ben II. Rákóczi Ferencnek összesen 6421 köböl 3 icce bevétele származott. Az adatok elemzéséből látszik, hogy az allódiális termelés jóval alatta maradt az egyéb jogon szedett jövedelmeknek. Bár részesedése 30^0% körüli, ez az eredmény csupán az átlagos terméssel rendelkező magyarországi bortermelő helyekre ad analógiát. Úgy vélem ugyanis, hogy a jobb minőséget termő, akár vörös, akár fehér borral kereskedő vidékeken, mint pl. Tokaj-Hegyalja vagy a Sopron környéki borvidék, más termésszerkezettel találkozunk. Tokaj esetében pedig egészen más munkaszervezettel is. Nagyon valószínű, hogy a borvidékek jelentős részén - annak ellenére, hogy maga a szőlőtermesztés nagy haszonnal kecsegtetett - az erős feudális szálak nem lazultak, és így sem gazdasági, sem pedig társadalmi téren nem volt változás. Ha összehasonlítjuk Misztótfalu mezővárosát Tokaj mezővárosával (vagy akár Tarcallal is) láthatjuk, hogy ez utóbbi milyen változásokon ment keresztül, ami főleg a feudális társadalmi kötöttségek lazulásában mutatkozott meg (ULRICH 2003. 28-31.). Ugyanakkor szembetűnő az is, hogy a Rákóczi-család, mint földesúr mennyire különbözően „bánt" a tokaji és az ecsedi uradalmában élőkkel. Az egyikben (a tokajiban) engedékenyebb volt, hagyta, hogy a pénzbevétel felé tolódjon el az uradalom gazdasági rendszere, és ez akár a robotkötelezettség rovására is mehetett (ULRICH 2003. 26-43.). Ecseden viszont mindvégig tartotta magát az erős feudális jelleg, a robot, a szemtermelés fontossága, sőt az érmelléki borvidéken sem tapasztalhatunk jelentős változást. Ez pedig csak egyetlen dolognak köszönhető, annak, hogy a tokaji bor jóval drágább volt, és ezáltal jóval nagyobb hasznot is hozott. A bevétel sikeres növelésének pedig egyetlen eszköze volt ebben a korban, ha hagyták, hogy a feudális robotot és terményjáradékot (a bortermelés esetében is) egy jóval modernebb szellemiségen alapuló, és gazdasági szempontból is jövedelmezőbb adózási forma, a pénzadózás váltsa fel. 5. Két forrás is alkalmas arra a Rákóczi szabadságharc idejéből, hogy a gazdasági teljesítőképesség hanyatlására, a természeti tényezők meghatározó befolyásoló erejére és formáló hatására rámutasson. A Rákóczi szabadságharc levéltárában található anyag (MOL G. 29. 25. doboz) nagyon jó részadatokkal szolgál a térséget érintő katonai mozdulatokról. A másik forrás (MOL U et C Fasc. 101. No. 52.) pedig a magyar seregbe beállt személyekről, és esetleg a jobbágy migrációról nyújthat némi képet. Az első dokumentumot vizsgálva igen érdekes adatokkal gazdagodhatunk. Megmutatkozik az, hogy az uradalom néhány települése, a sok sanyargatás és a hosszan tartó rossz politikai helyzet ellenére is termelőképességének nagy részét megtartotta. Vállaj, Mérk és Kisar adócsökkenése elhanyagolható mértékű volt. Szembetűnő viszont, hogy az egykor jelentősebb káposztatermő helynek számító két falu (Vállaj és Mérk) 1706-ban már nem termelte ezt a zöldségfélét. Bár az összeíró megjegyezte: „...ha lett volna is (mármint káposztás kert) az elmúlt nyáron az nagy szárazság és hernyók mivolta miatt teljességgel el veszett, akinek volt is". Sokkal jelentősebb volt a veszteség Nyíregyházán. A kiterjedt aliódiumokkal rendelkező települést a szárazság mellett a közelben lévő Az adóztatott falvak: Misztótfalu, Busák, Sikarló, Erdőd, Pér, Déda, Gyarmat, Józsefháza, Apa, Görbed, Buják, Pusztaábrány és Kér. 396