A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere... ellenség is sújtotta. Rozsból az elvetett 160 keresztnyi mennyiségből csak közel 175 keresztet arattak. Tavaszi búzából is csak az elvetett mennyiség háromszorosát, azaz 15 köblöt nyertek. Az árpavetés sem lett jobb, 11 köbölből mindössze 30 köböl. A megmaradt mennyiséget viszont a német ellenség a rácokkal együtt felprédálta. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hajdúvárosok egy részében ekkor már (vagy még) délvidéki etnikumú („rác") katonaréteg lakott, akik nem éppen magyarbarátságukról voltak nevezetesek. Nem véletlen a XVII. század második felének és a szabadságharc forrásainak névhasználatában a Rácböszörmény vagy Rácfehértó településnév. A Böszörményből Nyíregyháza felé kicsapó „labancság" miatt sokáig nem forgott a nyíregyházi malom kereke, a kocsma is bezárt (vagy ki sem nyitott), így ezek haszna csak töredéknyi lett. A befizetett taksából azt is tudjuk, hogy Nyíregyházán 1706-ban összesen 27 család élt. A másik település, amely igen sokat szenvedett 1705-1706-ban, Szaniszló volt. Az ecsedi domínium egyik igen fontos majorsági központja sem járt jobban Szabolcs vármegyei társánál. 1705-ben „vetésnek idején az ellenségnek Erdélyben való menetelekkel helyünkből ki kellett bontakoznunk - vallották. Ennek megfelelően majorsági őszi vetést nem „tettek". Volt ugyan 120 köbölnyi zabvetés, amelyből csupán 160 köböl lett, mivel a másik felét a béres ökrökkel etették meg. A rozs aratásakor sem jártak jobban, mivel éppen abban az időben az ellenség Debrecenben szállt meg, emiatt Károlyi Bik Lászlót a faluba küldte. Az általa vezetett katonák pedig egyszerűen feletették lovaikkal a rozsot. Ugyanez történt a helyi árpavetéssel, a behordott tizeddel, valamint az idehozott Petri (Pócspetri) dézsmával is: mivel Bik László ezrede egy hónapnál tovább volt Szaniszlón, így hát azt is felabrakoltatták. Nézzük a borsót: a „hajdúság az egészet tarisznyába rakva hordta eT\ A katonák fosztogatásának fő oka az volt, hogy a település lakossága már korábban elbujdokolt, így nem volt, aki ellássa őket. A lekaszált széna egy részét a menekülő lakosság állatai gázolták le, a többit meg a helybéliek és a hajdúk hordták el. A majorsági állatállományból csak a baromfiállomány esett áldozatul a hajdúk éhségének. Az évkezdeti 28 tyúkból már 90 darab lett, ez a 90 darab azonban a magyar katonák üstjébe került. Érdekes azonban, hogy a többszöri menekülés ellenére a szaniszlói kocsmában így is 10 hordó bort mértek ki. (Ezt természetesen nem az egy hónapig itt állomásozó hajdúk itták meg.) A korábban említett másik forrás egy mindenre kiterjedő összeírás, amelyben megtalálhatjuk a falvak személy szerinti felsorolását, a foglalkozásokat és a társadalmi állapotot. Ugyanakkor az összeírok rögzítették az adózási szokásokat és azok mennyiségét is. A forrás igen alkalmas tehát társadalmi és gazdasági vizsgálatokra, a családfők név szerinti felsorolása után ugyanis szám szerint rögzítették a velük lakos testvérek és a fiúgyermekek számát. Összeírták az ökrök és a tehenek mennyiségét. Kitűnően alkalmas a forrás arra is, hogy a településeken élő uradalmi alkalmazottakon keresztül (kerülők, pásztorok, béresek, pallérok stb.) próbáljunk képet alkotni a domínium gazdasági tevékenységéről, szervezéséről. A forrásban külön rögzítették a katonáskodó személyeket, sokszor azt is, hogy melyik ezredben vagy melyik hadnagy alatt szolgáltak. Különféle ezredekbe katonának beállt jobbágyok az ecsedi uradalom településein (főben) település Bik László Sennyey Tardi Esze János Turcsányi Nyúzó Balogh Péter Kárándi Mihály Börvely 9 Kálmánd 3 _ Mérk 2 Vállaj 11 Szentmárton 3 1 397