A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején
Ulrich Attila hely ß fia testvére ökör tehén cenzus vágómarha borjú lúd tyúk vaj túró tized csík lenmag káposzta Nyíradony 28 6 10 Bátor 142 ? ? ? ? 2 100 18 Nyíregyháza 36 6 3 van Gyulaj 15 13 6 7 Csupán néhány esetben találunk eltérést az 1614-es állapotokhoz képest, természetesen azokat a településeket vizsgálva, amelyek mindkét időszakban az uradalom részét képezték. így nem adott káposztát Fábiánháza, viszont a Rákóczi szabadságharc alatt tizedet és ajándékot igen, míg 1614-ben nem. Nagyobb az eltérés a borjú (tehén) adózásban, ami a megcsappant állatállománnyal magyarázható. Mindössze Mérk, Vállaj, Szentmárton és Nyírbátor adta ezt az adófajtát a két időpontban. A cenzusfizetés nagysága természetesen a jobbágyszám csökkenésével párhuzamosan apadt, és növekedett azoknak a falvaknak a száma is, amelyek mentességet kaptak. Talán a Rákóczi-kori összeírásban láthatók leginkább a különféle régiókhoz tartozó települések szokásjogában, így adózásában meglévő különbségek. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy az általános adózás elemeit képező nemek, mint például a cenzus, a tized vagy az ajándék a korszak bizonytalan állapota, a falvak pusztulásai, elpusztításai következtében részlegesen a földesúri akarat függvényeként elengedésre kerülhettek, így az urbárium csak az adott év (kor) állapotát mutatja. Az ecsedi uradalom területén a tiszttartóságok szervezték a robotmunkát, felügyelték az adók beszedését. Ezek a tiszttartóságok egy-egy majorsági központ köré szerveződtek, innen irányították a domínium legfontosabb tevékenységét, a robotmunkán alapuló szemtermelő gazdálkodást. Lényegében ez alá értendő a szintén robotban végzett kaszálás művelete is. Nem kétséges, hogy az ecsedi uradalom munkaszervezésében a feudalizmus alatt lényegi változás nem történt. Nem tekinthetőek lényegi változásnak a pusztulás miatt adott különféle kedvezmények. A források áttanulmányozása alapján kijelenthető, hogy Ecsed egy tipikusan feudális uradalom volt (ellentétben például a tokaji uradalommal). A tiszttartóságok hatékonysága nagyban függött a jobbágyszámtól, vagyis inkább a munkára fogott lakosság számától. Nagyon úgy tűnik, hogy a jobbágyok és zsellérek munkaereje a vizsgált időszak alatt többnyire elégségesnek bizonyult. így arra a következtetésre juthatnánk, hogy Ecsed esetében a tiszttartóságok hatékonyan szervezték a munkát, a népességszám mindvégig magas volt. Természetesen ez nem volt teljességgel így, főleg ha a népességszámot nézzük, mivel az 1670-es évektől kezdve fokozatos csökkenésnek lehetünk tanúi, az oláh lakosság betelepítésére tett törekvések (a sok szökés, a migráció miatt) nem mindig hozták meg a kellő sikert, különösen nem úgy, hogy az oláh lakosság szokásjoga teljesen különbözött a magyarétól. Ennek ellenére az ecsedi uradalom területén a majorsági gazdálkodás - mind a szemtermelés, mind az állattartás, mind pedig a szőlőművelés - igen kiterjedt volt, amiből jelentős bevétel származott. Ilyen szemtermelő majorsági központ volt 1614-ben Börvely, ahol 250 hold szántót, Vállaj on 349 holdat, Nyírbátorban a nemesi kúriához 12 tagban allódiális földet, Majtényban 400 hold szántót írtak össze. Az egyedüli bortermelő majorsági központ Misztótfalu volt, ahol 3 allódiális szőlőt műveltek robotban, ezek hozama 50 gönci hordó bor volt. A későbbiekben uradalmi réteket Börvelyen (50 hold, 2 darabban), Mérken (8 hold), Szentmártonban (22 hold, 2 darabban), Vállajon (10 hold, 2 darabban), Kálmándon (25 hold), Majtényban (42 hold), Tagyon (20 hold) írtak össze. Uradalmi erdők Börvely, Mérk, Szentmárton, Vállaj, Nyírbátor, Fábiánháza határában terültek el, ez utóbbiban találjuk a legjelentősebbet, 1000 sertés makkoltatására elegendőt. Uradalmi Ezenfelül 200 tojással is tartoztak.
