A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Ulrich Attila Maj tény i járás helység officiális, szabados marhás gyalogszeres özvegy zsellér mester nemes pénzjövedelem cenzus vágómarha lúd tyúk lenmag puszta Majtény 40 27 32 9 5 14 127 25 1 1,5 9 Szentmiklós 8 16 13 1 38 25 1 35 Terebes 10 12 20 6 3 2 1 54 10 0,5 10 Gilvács 14 9 9 2 1 1 36 10 0,5 14 Tagy 19 2 6 1 1 1 30 7 összesen 91 66 80 19 4 8 17 285 70 3 1,5 75 A helyi földrajzi jellegzetességeket, illetve a természeti körülményeket figyelembe vevő adónem volt a káposztás kertek után járó beszolgáltatási kötelezettség, illetve a csíkászó hellyel rendelkező településeken a „vödör csík" adása. Ez utóbbit 40 dénáron meg is lehetett váltani.

8 A jobb földdel rendelkező gabonatermesztő településeken általános volt a nyilas vetésekor való adózás. Ez úgy zajlott, hogy ha valamely jobbágy szántóföldet vagy rétet „nyíllal" mérettetett ki magának, akkor ez esetben egy öl szénával tartozott. Ez alól kivételt képezett Tarpa mezővárosa, ahol nem szénával, hanem vajjal fizettek, illetve Tőke-Terebesen ismét megtalálhatjuk a nyomát az etnikai alapon, a szokásjog alapján különbséget tevő adózásnak, ti. az „oláh" jobbágyok nem fizették ezt az adónemet. A jelentősebb marhatenyésztő helyeken vaj (Szentmárton, Börvely, Szentmiklós, Tőke-Terebes, Gilvács) vagy vaj és „vesling" túró (Kálmánd, Vállaj, Mérk, Szoldobágyterem, Majtény, Nyíregyháza) adásával tartoztak. Néhány településen lenmag (Tarpa, Börvely, Kálmánd, Vállaj, Mérk, Szoldobágyterem, Majtény, Nyíregyháza), kendermag (Tarpa, Tőke-Terebes), aszúgyümölcs (Tarpa, Vállaj) beszolgáltatásával is adóztak. Nyírbátori járás helység officiális, szabados marhás gyalogszeres özvegy zsellér mester nemes pénzjövedelem cenzus vágómarha lúd tyúk lenmag puszta Nyírbátor 51 25 19 25 21 75 15 231 2 150 49 Vasvári 2 3 5 1 összesen 53 28 19 25 21 75 15 236 2 150 50 A legnagyobb tehernek számító robotkötelezettség lényegében azonos szokásrendszeren alapult, ezt támasztja alá a települések nagy részén meglévő hetelési rendszer szerinti munkakötelezettség. Természetesen ez a hetes rendszer a legjelentősebb időt szántáskor, vetéskor és aratáskor tette ki, pont akkor, amikor a jobbágynak saját földjét is művelnie kellett. Ekkor egy hónapból 3 hetet „a vár szükségére", 1 hetet pedig magának dolgozott. A köztes időben pedig bármilyen munkára (szekerezés, várjavítás stb.) berendelhették őket a tisztek. Káposztával adózott Fábiánháza, Szentmárton, Vállaj és Mérk aszerint, hogy az egész telkes jobbágy a kertek után 125 fejet, a féltelkes ennek a felét szolgáltatta be. A „vödör csík" adót a következő települések jobbágyai fizették (de csak az, aki „vésszel" fogott halat): Kisecsed, Szentmárton, Börvely, Kálmánd, Vállaj és Szoldobágyterem. 390