A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Ulrich Attila 3. Az uradalom társadalmi megoszlása és adózása Ecsedi járás helység officiális, szabados marhás gyalogszeres özvegy zsellér mester nemes pénzjövedelem cenzus vágómarha lúd tyúk lenmag puszta Ecsed 90 12 12 4 35 118 6 Kisecsed 17 7 8 1 4 2 39 Fábiánháza 15 10 5 2 1 1 2 36 5 1 0,5 14 Szentmárton 22 18 4 6 2 42 10 1 3 1/4 17 Ököritó 2 Matocs 19 9 7 98 2 135 16 1 10 Tarpa 39 24 10 4 8 1 86 50 1 2 8 összesen 204 (202) 49 27 34 34 104 41 458 81 4 3 23/4 55 Az uradalomban a legelterjedtebb adónem a cenzus volt, amelyet csupán Ecsed, Kisecsed, Tagy és Nyírbátor nem fizetett ebben az időben. A domínium alföldi, marhatenyésztő része vágómarhát, néhány esetben tehenet vagy helyette bárányt fizetett. A gabonatermesztésre alkalmas településeken azok, amelyeknek nem volt termésük, füstpénzt vagy kereszténypénzt (6 dénár) fizettek. Általános adónem volt a tized, amelyet az őszi, tavaszi vetésből, méhből, bárányból, sertésből fizettek. Akadt azonban néhány kivétel is. Gilvácson csak bárányból kellett tizedelni, a tagyiak számára pedig csak 1645-től írták elő a tizedelés kötelezettségét. Nagyon érdekes Tőke-Terebes esete, ahol csak a magyar jobbágyok adták a dézsmát, az „oláhok" nem. Nyírbátor esetében eredetileg a papnak járt a dézsma, amelyet a mezőváros 100 Ft éves fizetés ellenében árendált. A szomszédos vasváriak az ecsedi papnak szolgáltatták adójukat. Misztótfalun csak raj (méh) után adóztak, de azt is a helyi papnak adták. Börvelyi járás helység officiális, szabados marhás gyalogszeres özvegy zsellér mester nemes pénzjövedelem cenzus vágómarha lúd tyúk lenmag puszta Börvely 17 30 21 3 1 2 74 30 1 18 36 1 26 Kálmánd 10 19 9 2 2 3 9 54 14 9 36 3/4 9 Vállaj 14 18 14 5 1 4 3 59 12 0,5 18 30 1 8 Mérk 13 11 3 3 2 1 1 34 12 0,5 12 24 1 15 Terem 6 16 3 1 2 2 30 7 9 18 1 7 összesen 60 94 50 14 8 10 15 251 75 2 66 144 43/4 65 Néhány esetben eltérést tapasztalunk a szokásjogban is a tizedelés tekintetében. Általános adó volt az ún. „pázsit tized", amelyet a sertések után akkor fizettek, amikor az állatokat a szabadban (mezőn) legeltették, hizlalták. Ennek a pénzbeli váltása általában 3 dénár volt a süldők és 388