A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere... Az ecsedi uradalom jobbagyi szolgálati rendszere 1614-ben helység cenzus tized csík vödörben fertőn vágómarha tehén gabona köbölben ajándék vaj iccében káposzta fejben Kisecsed van 2 Börvely 36 van 2 1 1 van: 18 anseres és 36 galina 0,5 Mérk 12 van 1 1 1 van 0,5 125 Szentmárton Kisszer 1 (csak Szentmárton adója) van 1/4 van 0,5 100 Szentmárton Nagyszer 3 van 1 0,5 1 van 1 125 Vállaj 12 van 1 0,5 1 van 0,5 125 Szoldobágyterem 7 van 0,5 1 van 0,5 125 Bátor van 2 2 van: 150 tyúk, 200 tojás Kálmánd 20 van 1 0,5 2 van 1 Nyíregyháza 30 van 1 2,5 van 0,5 Majtény 13 van 1 1,5 van 0,5 Tagy Fábiánháza 5 0,5 0,5 125 Matocs 16 van 1 Misztótfalu 32 van van Böd, Rád, Tasnád nincs felmérve A folyó- vagy állóvíz mellett fekvő települések között a veder csík vagy 40 dénár éves befizetése volt kötelező. Káposztatermelő helyeken - mindössze 5 falu - minden egész telkes gazda jelentős számú káposztafejet volt köteles beszolgáltatni (a féltelkesen ennek a felét). Szintén a jobbágyokban rejlő adólehetőség nagyobb kihasználásának volt az eszköze a „nyilas" után való adózás. Az ecsedi uradalom falvai nagy többségének, ha nyíllal osztottak földet vagy rétet, akkor 1 öl szénát kellett jobbágyonként adóban befizetniük. A XVII. század elején még megtaláljuk a nyomait a szabolcsi kerti (homoki) szőlőknek, amelyek jó része a török terjeszkedés következtében, a lakosság folyamatos fluktuációja, illetve az igen csak megkérdőjelezhető jó „közbiztonság" következtében erősen pusztulásnak indult, illetve a század második felében már csak nyomokban maradt meg. Kisecseden és Nyírbátorban az összeírások még tartalmazzák a szőlőkre vonatkozó adatokat. Kisecseden a kerti szőlők után egy cseber bort kellett adóban befizetni.

7 Nyírbátorban két különálló szőlőskertet (Lugas kert) is feljegyeztek: egyiket a nemesi udvarházhoz, a másikat a kolostorhoz tartozónak tüntették fel. Természetesen Misztótfalun már minden a borról szólt. Az összeírásból egyértelműen kiderül, hogy az itt élők a bortermelésből éltek. Kilencedet nem fizettek, a tizedet a helyi pap kapta. Volt viszont „Angelt"-nek nevezett adó, illetve allódiális robotkötelezettség. Érdekességként megjegyzem, hogy a kerti szőlő fogalma a Hegyalján egyet jelentett az adómentességgel. 385