A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Ulrich Attila 1. Az ecsedi uradalom telki állománya 1614-ben helység egész telkes féltelkes puszta telek zsellér Kisecsed 11 8 13 13 Börvely 25 15 68 27 Mérk 18 8 10 11 Szentmárton 7 32 6 10 Vállaj 23 6 16 11 Szoldobágyterem 13 14 13 Bátor 75 62 98 Kálmánd 14 13 50 25 Nyíregyháza 30 40 17 Majtény 22 11 Sok (!) 37 Tagy 6 6 10 Fábiánháza 22 2 11 Matocs 12 16 88 Misztótfalu" 15 9 47 71 Böd 2 12 2 Rád puszta Tasnád nincs felmérve Az ecsedi uradalom 1614-es összeírásának a telki állománnyal foglalkozó része egy éppen konszolidálódó uradalmat mutat. Az összeírás valószínűleg nem teljes, mivel olyan települések hiányoznak a listáról, mint a névadó Ecsed városa. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a 15 éves háború pusztításai - bár annak már 8 éve vége volt - nagyon megviselték e tájat. Ez lehet a magyarázata a viszonylag magas pusztaszámnak is (19,61%). Ehhez hozzá kellene adnunk a majtényi lakatlan telkeket, amelyeket az összeírok nem rögzítettek. Mindenesetre a 295 egész telkes jobbágycsalád (24,52%), a 228 féltelkes (18,95%), illetve a 444 zsellércsalád (36,9%) egy fejlődő uradalomról ad tanúbizonyságot. A zsellérek magas száma megtévesztő lehet. A nyírbátori 98, és a misztótfalusi 71 fő jelentős része biztosan nem a klasszikus zsellér fogalmát takarja. Nyírbátor esetében nagyrészt a mezővárosban élő mesterembereket, míg Misztótfalun azokat a szőlősgazdákat kell a zsellér kategória alatt értenünk, akik nem foglalkoztak hagyományos szemtermeléssel, így ehhez való szántójuk és igaerejük sem volt. Az uradalom jobbágyi szolgálati rendszere is lényegében a különféle tájegységek gazdálkodási jellemzőit vette figyelembe. A cenzus, a különféle tizedek, a vágómarha, az ajándék, a vaj általános adófajtáknak tekinthető a domíniumon belül. Vajat minden olyan gazda fizetett, akinek fejős tehene volt. Jelentős tehertétel volt az ajándék adása, ebből az adófajtából több száz tyúk, lúd, tojás jött be évente. Lehettek azonban eltérések a tizedelés módja között. Egyedül az adózás szempontjából kettéosztott Szentmárton esetében fordult elő, hogy a Kisszeren élők nemcsak tizedet, hanem kilencedet is (vagyis ötödöt) fizettek. Fizették az adót az egyháznak a makkoltatás után, illetve akkor is, ha nem termett makk az erdőben (pázsit tized), adóztak a mesteremberek is termékeikkel. Az összeírásban 6 nemest is rögzítettek. 384