A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere... összesen 99 feljegyzést tettek az összeírok (néhány települést többször is felsoroltak, mivel így szemléltették a bérléseket és a donációkat, illetve az uradalomhoz tartozást is; ez utóbbit úgy, hogy a név utáni mezőt üresen hagyták). A 99 esetből 37 mező (kb. 37 %) maradt üresen. Ez azt jelenti, hogy az ecsedi uradalom birtokából jelentős - legalább annak a felét érintő - területek, falvak, sző­lők, jobbágyok kerültek más birtokos alá. Azonban láthattuk, hogy 1647-48-ban, amikor az urada­lom a Rákócziaké lett, a domínium kiterjedése újra hatalmas: 83 település és 5 majorságszőlő alkot­ta, bár ez utóbbiak igen távol és nem is a legjobb helyen feküdtek. 4 Kutatásaim során egyetlen alkalommal sem találkoztam olyan összeírással, amely az összes települést egyszerre mérte volna fel. A későbbiekben több település éppen a Rákóczi-család birtokszerzései következtében, a racionálisabb gazdálkodás miatt más uradalmi hatókörbe került, vagy éppen a korábbi adományozások miatt szakadt el az uradalomtól. A Tisza mellett fekvő falvak - mint Rakamaz, Tímár, Vencsellő, Büd, Szentmihály - a tokaji és a sárospataki domíniumok részei lettek. Ezért nem kell csodálkoznunk azon, ha az összeírások nem tükrözik pontosan az adományo­zásban szereplő településlistát. Az ecsedi uradalom területén, annak nagy kiterjedése miatt, különféle gazdasági jelleg do­minált. Az alföldi régióban természetesen a gabonatermesztés és állattenyésztés, a Misztótfalu kör­nyéki hegyeken a bortermelés játszotta a főszerepet. Az állattartásban is kettősség figyelhető meg. A szabolcsi, illetve a Szabolcs megyével határos szatmári tájon a szarvasmarha-tenyésztés a domi­náns. Szatmár belsejében, illetve a Bihar megyei részeken, közelebb a hegyekhez egyre jobban át­veszi a teret a juhtenyésztés. Ez a tendencia főleg a XVII. század második felétől volt megfigyelhe­tő, és a század vége felé egyre erősödött. Ez minden bizonnyal összefüggött a marhaexport csökke­nésével, illetve a térséget sújtó katonai hadjáratokkal, a bizonytalan léttel is. Az uradalmat nagy kiterjedése és a munka jobb megszervezése miatt már kezdetektől járá­sokra, később tiszttartóságokra osztották fel. 5 Egy-egy tiszttartóság területén több majorság is volt, bár általában a legnagyobb majorságokat a tiszttartói központokban találjuk. A jobbágyok gazdasá­gi teljesítőképességének ereje és az uradalom kiterjedése miatt jelentős éves bevételhez jutott a föl­desúr. A jobbágyi szolgáltatásokban is az egységesülés jeleit figyelhetjük meg, az azonos termé­szeti körülményekkel rendelkező települések adózása főbb vonalaiban hasonló volt. A robot mérté­ke szintén megegyezett. A század nagy részében a jobbágy munkaerő bősége miatt a majorkodás nagy területen folyt. Az 1600-as évek végére azonban a népességszám csökkenésével megjelent (de nem tömeges mértékben!) a szolgáltatások pénzbeli megváltása, a román etnikumú lakosság bete­lepülése, főleg Misztótfalu környékére. Az ecsedi uradalom összeírásainak vizsgálata során három időszakot vizsgálok meg: 1614­et, 1648-at, és a Rákóczi szabadságharc alatti éveket. Ebben a körülbelül 100 esztendőben megmu­tatkoztak azok a változások, amelyek az uradalmat, annak településeit és az ott élő embereket érin­tették. 4 A felsorolásból hiányoznak a Misztótfalun lévő majorságszőlők. 5 MOL U et C 13/13 1648. Ebben az évben az uradalom körzetei: ecsedi, börvelyi, majtényi, bátori, nyíregyházi, misztótfa­lusi. A Rákóczi szabadságharc alatt már tiszttartóságokat találunk az uradalom területén, a börvelyit, szaniszlóit, apait, perit (MOL U et C 101/52 év nélkül). 383

Next

/
Thumbnails
Contents