A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez 10-12. kép Idős asszony hagyományos fejviselete: kendőkötés (Nagypalád, 2004) Abb. 10-12 Traditionelle Haartracht einer älteren Frau: Tuchbindung (Nagypalád, 2004) eszkábáltak drótból" V alakúra hajtott tűket, amelyeket a mennyezetről lelógó petróleumlámpa vasára akasztottak fel sorban. Ha kicsúszott az asszony fejéből egy tű, „akkor vette a másikat, beleszúrta, osztán ment tovább vele". Jellemző adat, hogy az 1947-es születésű, még mindig hagyományos kontyot viselő adatközlő öt lánytestvére közül ma már egy sem hord kontyot. Az asszonyok rendszerint kendővel kötötték be a fejüket (10-12. kép): hétköznap kartonkendőt hordtak, mert az nem melegített annyira, ünnepre pedig egyszerű mintás kázsmír[kasmív]kendőt kötöttek, amelynek vagy a szélén futott körbe egy egyszerű mintasor, vagy a sarkában volt a minta. A világosabb kendők, például világos kávébarna, világos krémszínű, vajszínű, vagy a kevésbé jellemző világoskék inkább ünneplősek voltak. A fiatalabbak színesebb kendőket vettek föl, de „nem cifrát, hanem szolid kendőket. De a középkorúak már fekete kendőt hordtak". (Nagyszőlős környéke) A mezei munkához fölvett hétköznapi kendők között „megakadt még a fehér is ", aminek a szélén égszin csík vagy egyéb pici minta futott körbe. Férfi viselet Az irodalmi források szerint a századforduló után, nagyjából az I. világháborúig a férfi viseletben is a vászonöltözet volt általános: a házilag szőtt vászonból készült, rendszerint rojtos aljú bőgatyát bő ujjú vászoninggel, ráncolatlan, a ruházatot elöl deréktól lefelé takaró sarccal, fekete mellénnyel és csizmával hordták (CSOMÁR 1940. 106., GYÖRGY HORVÁTH-LAJOS 1998. 71., 137.). Az ebben az időszakban született nemzedékek nemegyszer halálukig viselték az időközben divatjamúlttá vált öltözéket, legfeljebb vászon helyett gyolcsból készültek a ruhadarabok. Az 1920-as években jött divatba a zsinórozott, szűk szárú magyar ruha (lásd lejjebb), majd később ezt váltotta fel a térdnél bőre szabottpriccsesnadrág [csizmanadrág], amelyet fehér, ráncolatlan ujjú inggel, a nadrág anyagából készült mellénnyel és ujjassal, kisujjassal [zakószerű kabátka], kalappal viseltek. A mellény hátulját selyemből varrták, és egy kapoccsal összefogott pánttal 305