A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Ratkó Lujza hogy adta a tehetsége". Hímezni nem volt szokás. Nyáron közvetlenül a testen viselték, télen ingei vettek alá (lásd lejjebb). A Nagyszőlős környéki falvakban az idősebbek egyenes szabású, hegyes gallérú, egyszerű blúzfazont hordtak a szoknya és a kötő fölött úgy, hogy az alja körben 10-20 cm-re ért le a derékvonal alá. Az idősebb generációk a blúzra, ingvállra télen egy „erősebb" anyagból készült, kerek gallérú, végig gombos, testhezálló felsőt vettek. Elöl a gombolás két oldalán 3-4 kis hajtás díszítette. Az ujja vállban és a kézelőnél enyhén húzott volt. A szoknyán kívül viselt kabátféle alja, amely gallérszerűen takarta a csípő vonalát, rövidebb vagy hoszszabb lehetett. Rendszerint fekete volt, mert inkább csak az idősebbek hordták. Alsóruhák A blúz alatt, közvetlenül a testen hidegebb időben egy kombinészerű alsóruhát viseltek, amelyet eleinte vászonból, később gyolcsból varrtak. Nyári melegben az idős asszonyok sokszor csak ezt az ujjatlan, szellős alsóruhát viselték a szoknyához, blúzt nem. A keskeny vállpántos, egyenes vonalban lefelé szélesedő ing - későbbi nevén kombinét - mellrészét gyakran egyszerű hímzéssel, monogrammal díszítették (4-5. kép). Háromujjnyi széles, vállon gombolódó pántos, nyakán elöl és hátul kereken kivágott változatát görögvállu ingnek hívták. A tiszabökényi falumúzeum gyűjteményében látható egy két darabból szabott, egyenes vonalú felsőrészből és enyhén ráncolt szoknyarészből varrt alsóruha is, melynek tetejét, illetve a szoknya alját széles madeira és két kétujjnyi felhajtás díszíti. A bugyit a legidősebb korosztályok nem ismerték, csak az „orosz világban", 1945 után jött divatba. „Nagymama soha nem hordott, úgy halt meg 93 évesen. Mint gyerekek álltunk, oszt néztük, hogy hogy pisil. Soha guggolva nem pisilt, hanem állva! O nem bírt leguggolni, hát már milyen öreg volt! És azért volt ott alul az ing, nem volt bugyi egyáltalán! Azzal törülte meg. És ők már nem is vettek, amikor már nálunk megjelent a bugyi, orosz világ, ilyesmi, a fiatalság [vett], de az öregek ebbe már bele nem mentek. " (Nagypalád) A térdig érő, alul gumis szárú bugyit eleinte varrónők varrták, majd később már boltban is lehetett kapni. A szárát gyakran fodorral, csipkével díszítették. Az egész kicsi lányoknak ún. ingbugyit varrattak, amelynek felső része is volt, mintha egy ing és egy bugyi lenne 4. kép Lila hímzéssel díszített házivászon ing (Tiszabökényi falumúzeum) Abb. 4 Hemd aus hauseigenem Leinen mit lilafarbiger Stickerei (Dorfmuseum Tiszabökény) 5. kép Kék hímzéssel díszített házivászon ing (Tiszabökényi falumúzeum) Abb. 5 Hemd aus hauseigenem Leinen mit blauer Stickerei (Dorfmuseum Tiszabökény) 302