A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez összevarrva. A vállon saját anyagából varrt megkötővel kötötték meg, hátul gombolódott. Fodorral, masnival díszítették. A rózsaszínt vagy világoskéket kedvelték, a fehér ünneplőnek számított. „A kislányoknak olyan nagyon jól állt az. " Nagypaládi adat szerint a nők a blúz alatt valamikor hordtak egy mellényszerű ruhadarabot, amely melltartóként funkcionált. A viselet tartozéka volt az egyszerű, ún. nádlis hosszanti csíkokban kötött cérnaharizsnya is. Leginkább a világosszürkét, szürkét kedvelték, de hordtak drappot, „kávészint" is. Fehér harisnyát a fiatalok viseltek világos ruháikhoz, a fekete pedig az idősek viselete volt, de ünnepre mások is felvették. Újabb ünnepi viselet volt a vékonyabb műszálas, átlátszó kapron harisnya. Aki divatolni akart, az olyan kapron harisnyát vett, amelynek hátul volt egy hosszanti varrása (varásos harizsnya). A harisnyát két módon rögzíthették: vagy megkötötték gumival térd fölött (bár ez nem volt túl kényelmes, mert szorította a lábukat), vagy stumpántlival, harisnyatartóval csíptették föl a bugyi térdig érő szárához. Nagypaládon a gumis kötést inkább a nagyobb lányok alkalmazták, míg a kisebbek harisnyakötőt hordtak. Lábbeli Az idősebb nemzedékek még fekete csizmában és magas szárú cipőben jártak, míg a fiatalabbak már inkább pántos, spanglis félcipőt viseltek. Hímzés Nagypaládon nem volt szokás a viselet hímzése. Csépén az ötvenes években már inkább előfordult, hogy az utcai kimenőruhát és az ünneplő viseletet - elsősorban a blúz elejét és mandzsettáját - „ártatlan kicsi mintákkal" díszítették. Nemcsak fehér, hanem egyszínű, színes blúzokat, például barnát is hímeztek, amely ünneplős viseletnek számított. Elsősorban a mellrészre vagy a blúznak az aljára, a deréktól lefelé ráncolódó, a csípőt körben takaró, fodorszerű seszlire varrtak csokorban vagy csíkban elhelyezett mintát: apró zöld leveleket, például lucernalevelet hímeztek piros vagy rózsaszín bimbóval, égszínkék nefelejccsel, margarettával vagy más virágokkal. Az aprómintás anyagokat inkább csak zámlivú [levarrt hajtás], ráncolással, darázsolással díszítették, hímzéssel nem. A hímzett aljú vagy virágmintás szalaggal díszített szoknyát - mint a vidék viseletétől idegen divatot - „romániásnak" vélték: „ Volt, amelyiknek a szoknyáján megakadt [előfordult] egy-egy, na de az már inkább olyan romániás, vagy mit tudom én... Az alján volt egy kis csikszerüség, nem teljesen kivarrva, hanem egy-egy kis minta. Vagy egy kis ótottrózsa-szerüség, kis minta levéllel, vagy megin csak ez a lucernalevél vagy margaretta, vagy ez a kis kék nefelejcs, de nem nagy minták voltak, ezek a kis apróbb, egyszerűbb minták voltak. " (Csepe) Haj- és fejviselet A lányok hagyományos hajviselete a hosszú, egy vagy két ágba befont copf volt. A fonat végébe vagy a két fonat közé háromujjnyi széles vagy keskenyebb selyemszalagot kötöttek, olyan színűt, amilyen pászolt [illett] a ruhájukhoz (1. kép). A szalag leérhetett akár a szoknya aljáig is. A hagyományos copf mellett már a harmincas években megjelentek - a városi divat átvételének jeleként - a különböző modern hajviseletek. A 6. képen egy ilyen frizurát láthatunk Nagypaládról: a nagylány halántéknál kétoldalt rövidre vágott haját hajsütővassal „becakkozták", hosszú copfját pedig, amely nem látszik a fényképen, kontyba rakták fel. 303