A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán 2005.), mind a Hajdúbagos/Cehalut csoport (Nyírlugos-Szennyespuszta - NAGY 2005.) megéri a Reinecke BD időszakot.

5 Kérdés azonban, hogy ha a Felsőszőcs kultúra és a Hajdúbagos/Cehalut csoport is megérte a Reinecke BD időszakot, akkor a korábban Berkesz kultúra néven összefoglalt leletanyag, amelyet szintén a Reinecke BD, illetve később a BC második felére - BD periódusra kelteztek, és lefedi a Felsőszőcs kultúra, illetve a Hajdúbagos/Cehalut csoport települési területének nagy részét, ebben a kontextusban hol foglalja el a helyét. Korábban a kutatás úgy tartotta, hogy a Berkesz kultúra Felsőszőcs alapokon jött létre, továbbá közrejátszottak még benne a halomsíros (Egyek kultúra) és keleti népelemek (Noua-Komarovo kultúra), illetve hatások (KEMENCZEI 1963. 182-183., KOVÁCS 1967.). Területileg délen egészen a Berettyó vidékéig jelen volt, északon pedig a pilinyi kultúra szomszédságában élt. Ma már azonban az újabban előkerült leletanyagok fényében ezek a tézisek - úgy tűnik - nem tarthatóak. Felvetődött az a lehetőség, hogy a Berkesz kultúra lehet a Felsőszőcs kultúra kései, Reinecke BD periódusba sorolható változata (Koós 2005. 9-10.). Ez a megállapítás érvényes lehet azokra a területekre, amelyek korábban is a Felsőszőcs kultúra településterületéhez tartoztak (ld. Nyírmada-Vályogvető - TÓTH-MARTA 2005.). A Berkesz kultúra településterületének északi részén előkerült leletek (Alsóberecki, Vajdácska) némileg el is térnek a településterület déli részén lévő lelőhelyek anyagától. Az alsóberecki temető edényein például nyomon követhetőek a Felsőszőcs kultúra díszítőmotívumai (KEMENCZEI 1981. Abb. 3: 8., Abb. 4.), míg erről Berkesz-Csonkás-dűlő, DemecserBorzsovapuszta vagy Nyíregyháza-Bujtos és Morgó temető lelőhelyek esetében nem beszélhetünk, illetve úgy tűnik, hogy itt csak importként jelenik meg egy-egy Felsőszőcs bögre. Részben ez is magyarázza, hogy a Felsőszőcs területektől nyugatra és délre fekvő részeken, ahol szintén ismerünk Berkesz kultúrához sorolt lelőhelyeket, nem beszélhetünk kései Felsőszőcs kultúráról. így aztán felvetődik a kérdés, hogyha nem a Felsőszőcs kultúra népe élt a területen, amelybe Nyíregyháza és térsége is beletartozik, és nem is köthetjük egyértelműen a Berkesz kultúrához az itt előkerült leletanyagokat, akkor kihez/kikhez tartozhattak ezek. Annyi bizonyos, hogy ezeken a leleteken érződik a halomsíros tradíció, amiből kiindulva két lehetőség adódik: vagy a Nyírség déli pereméig felhúzódó Hajdúbagos/Cehalut csoport és/vagy a nyugatabbra lévő halomsíros (Egyek) kultúra körében kell keresnünk a megoldást. Problémát jelent azonban ebben az esetben, hogy a Berkesz kultúra néven elkülönített leletanyagban megfigyelhető keleti hatásokat hogyan értékeljük. Ezek a hatások jól érezhetőek a fazekastermékeken: keleti típusúnak tartják a széles szájú, öblös amforákat, a kétfülű csészéket, illetve fazekakat (KEMENCZEI 1981. 89-91.). Ezen hatások eredete a Dél-Erdélyben, Moldvában és Nyugat-Ukrajnában elterjedt Noua és Komarovo kultúrákban keresendő. A fémművesség tekintetében ugyanez mondható el: a fémkészítmények is eljutottak a Noua területekről térségünkbe, valószínűleg a kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően (KEMENCZEI 1981. 90-91., KALICZ-KOÓS 1997. 68.). Kérdéses azonban, hogy ezek csupán a kereskedelmi kapcsolatok eredményeképpen kerültek ide vagy valóban számolnunk kell egy keletről jövő, keleti fegyver- és ékszertípusokkal rendelkező népességgel (elittel), akiket azonban szinte csak az ópályi horizontba tartozó bronzkincsek tárgyai jeleznek. Egyetlen adat utalhat erre a népességre (vagy társadalmi rétegre): a Nyírkárász-gyulaházai leletegyüttes (MozsoLICS I960., BÓNA 1993., ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997. 19-23.). Ebben a halomsírban 5 A Reinecke BC időszak vizsgálata annyiban tűnik egyszerűbbnek, hogy ekkor még a környező népek hatásaitól mentes volt a Felsőszőcs kultúra népessége (TÓTH-MARTA 2005. 141.), a Hajdúbagos/Cehalut; csoport korai leletei is viszonylag könynyen besorolhatóak ebbe a periódusba. Ezzel szemben a Reinecke BD időszakban már megjelennek olyan díszítésbeli elemek (kannelúra, síkozás gyakoribb használata), amelyek általánosan jellemzőek a korszakra, így kulturális besorolásuk nehéz. 137