A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

a Felsoszocs bögre mellett előkerült bronztárgyak egy része (pl. gumós nyakú tű, bronz tőrkardok, illetve tokosbalták) szintén köthető a Felsöszőcs kultúrához, főleg, hogy párhuzamaik határainktól keletre eső bronzkincsekből, illetve temetkezésekből, valamint a Felső-Tisza-vidékről ismertek (BÓNA 1993. 82-83.). Ez alapján a nyírkarászi leletek a felsőszőcsi településterület keleti részeiről idekerült emberek hagyatékát, illetve a tőlük importként idekerült leleteket is jelenthetik. Az M3 autópálya ásatások során Nyíregyháza-Oros térségében lévő lelőhelyeken olyan leletanyag került napvilágra, amely - úgy tűnik - a Hajdúbagos/Cehalut csoport leletanyagához köthető, de természetesen biztosat csak a telep feldolgozása után mondhatunk. A most bemutatott leletanyag is arra enged következtetni, hogy a Hajdúbagos/Cehalut csoport hordozói valóban éltek a Nyírség nyugati és déli területén, ami alapján a csoportot nem állította meg Nyírlugosnál a Felsöszőcs kultúra népe, hanem tovább terjeszkedtek északra, az eddig ismert leletek alapján egészen Nyíregyházáig. A Nyírlugoson előkerült Felsöszőcs bögre csupán a két nép egymás mellett élését és kapcsolatait magyarázza, mint ahogyan Nyíregyháza-Bujtos és Morgó temető lelőhelyről is ismerünk ilyen import bögréket. A Hajdúbagos/Cehalut csoport Reinecke BD időszakra sorolt leleteinél (Nyírlugos és Nyíregyháza-Pazonyi út, TESCO) megfigyelhető, hogy olyan töredékeket, illetve edényeket tartalmaz, amelyek párhuzamai nagy részben megtalálhatóak a Berkesz kultúrába sorolt együttesekben. így, ha összehasonlítjuk a nem Felsöszőcs településterületen előkerült Berkesz típusú leleteket a Hajdúbagos/Cehalut csoport leleteivel, láthatjuk, hogy a csoport számos edényformája nyomon követhető a Berkesz típusú leletanyagban (2. kép). Ebből adódóan logikusnak tűnik az a lehetőség, hogy a Nyírség déli és nyugati részének Berkesz kultúrához sorolt leletei, illetve lelőhelyei a Hajdúbagos/Cehalut csoport kései változatának tekinthetők. Kacsó Károly a romániai leletanyag alapján elkülönített egy Cehalut I. és egy Cehalu{ II. fázist. A CehaluJ II. fázis, melynek leletanyaga a Kraszna felső folyásánál és a Berettyó völgyében található, csak az erdélyi területeken van meg, mert Magyarországon ekkor már a Berkesz kultúra élt (KACSÓ 1990. 42-43.). Ezt a tézist a fentiek alapján úgy lehetne módosítani, hogy a Cehalut II., azaz a Reinecke BD periódusba sorolható leletanyag Magyarországon is megvan, ide tartozik Nyírlugos, illetve a korábban Berkesz kultúra körébe sorolt azon lelőhelyek anyaga, melyek kívül esnek a Felsöszőcs településterületen. Azt gondolom azonban, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy csak a Hajdúbagos/Cehalut csoport hordozói éltek volna a nevezett területen, a Nyíregyháza-orosi lelőhelyek feldolgozása után valószínűleg árnyaltabb kép fog kibontakozni. Véleményem szerint itt nem egy önálló kultúrával vagy csoporttal kell számolnunk. A Hajdúbagos/Cehalut csoport hordozóin kívül a leletanyag kialakításában részt vett a korábban már említett keleti népesség is. Azt, hogy pontosan milyen formában, még egyelőre nem lehet megválaszolni. A bemutatott leletanyag alapján még egy kérdés vetődik fel: a Reinecke BD időszakra datált, feltehetően kései Hajdúbagos/Cehalut leletanyag milyen viszonyban van a Reinecke BD-HA korú, pre-Gáva időszak leleteivel. A Nyíregyháza-Pazonyi út (TESCO) lelőhelyen előkerült edénytöredékek között számos olyan darab van, amelyek már erre az időszakra datálhatóak. Ilyen leletanyaggal rendelkező településsel Szilágy megyében is találkozunk: a Hajdúbagos/Cehalu} csoport anyagához tartozó kerámiatöredékeken már megfigyelhető a ferde és a sűrű függőleges kannelúra (BEJINARIU 2001. Pl. VI: 1., Pl. VII: 1-2., BEJINARIU-LAKÓ-SANA 2004. Pl. II: 3., Pl. IV: 4.), valamint vannak olyan behúzott peremű tálak, melyeknek még nincs a pereme síkozva (BEJINARIU 2001. Pl. VII: 3-5.). Ezt az időszakot követi a Szilágy-medencében a Gáva kultúra kialakulása (BEJINARIU 2001. 162.). Doh település késő bronzkori leletanyagának egy részét szintén ide lehet sorolni. A tipikus Hajdúbagos/Cehalut anyag fölött jelennek meg a késő bronzkor 3. időszakára datálható kerámiák, de éles határt nem lehet a kettő között húzni. Ez alapján arra következtettek az ásatok,