A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán Hídvégpuszta késő bronzkori temetőben HAl korú sírokból kerültek elő ilyen bögrék ferdén árkolt hasú urnával együtt (HORVÁTH 1994. 13. kép 5., 14. kép 4.). Apre-Gáva (SZABÓ 2002. 12. ábra 1-2.) periódusban és a Gáva kultúra klasszikus időszakában (SZABÓ 2002. 35. ábra 31.) jelen lévő forma. A halomsíros (TROGMAYER 1975. Taf. 19: 215/1., Taf. 25: 280/1.), a pilinyi kultúra (KEMENCZEI 1984. Taf. XVII: 20.) és a Hajdúbagos/Cehalut csoport (NAGY 2005. V.: 6-7.) leletei között megtalálható ez az éles válltörésű bögre, de ezeknek a füle nem emelkedik annyira a perem fölé. A halomsíros kultúra tiszafüredi temetőjében került elő egy-két ilyen fülkiképzésű bögre, de a forma még egyáltalán nem gyakori (KOVÁCS 1975. 50: 2., B: 1.). Szlovákiában ezt a típust a Felsőszőcs kultúra körébe sorolják (DEMETEROVÁ 1984. Pl. XXXIII: 1.). A negyedik típus a nyomott gömbös testű, ívelten kihajló nyakú és peremű bögre, peremből induló füle a vállra támaszkodik (I. tábla 10.). Ilyen bögrét találunk a késő halomsíros kultúra németbányai lelőhelyén (ILON 1996. VII: 12., VIII: 3-4.). Ez a forma egészen a Gáva kultúráig megfigyelhető (KEMENCZEI 1982. Abb. 8: 3.). Tálak A behúzott peremű tálak két változatával találkozhatunk: az egyik kettőskónikus testű, éles vállvonalú, a válltörésnél kis, lapos bütyökkel (VI. tábla 8.). Ilyen tál, bár ritkán, de előfordul a halomsíros kultúra leletei között (TOCIK 1964. Taf. XIX: 5.). Gyakrabban készítik a pilinyi kultúrában (KEMENCZEI 1984. Taf. XIII: 26.), a pre-Gáva időszakban (SZABÓ 2002. 11. ábra 3.), a Gáva (SZABÓ 1996. 41. kép 7., BONDÁR-MATUZ-SZABÓ 1998. 20. kép 10., 22. kép 12.) és a Kyjatice kultúrában (MATUZ 1994. IV t. 12-13.), továbbá ismerünk ilyen tálat Mezőkeresztes-Csincsetanyáról, mely lelőhely a RD időszakba sorolható (KEMENCZEI 1989. Abb. 6: 13.). Biharean Reinecke BC-BD időszakra keltezhető leletek között került elő ilyen tál (DUMITRASCU-EMŐDI 1980. Fig. 2: 2., Fig. 3: 12., Fig. 4: 18.). A másik típus válla lekerekített, gyakori rajta a kannelúrával övezett bütyökdíszítés (II. tábla 1-2.). A Gáva kultúra kialakulásáig a késő bronzkorban használatban volt, közelebbi keltező értéke nincs. Megtalálható a Berkesz típusú leletanyagban (KOVÁCS 1967. Fig. 11: 15.), a Hajdúbagos/Cehalut (BEJINARIU 2001. Pl. VII: 3-5.) és az Igrita csoportban (CHIDIOSAN-EMÖDI 1982. Fig. 4: 4.), ahol ugyanez a táltípus síkozott peremmel is jelen van, ami a nyíregyházi anyagban a tálakon még nem fordul elő. A második típus a félgömbös testű tálak csoportja. Ezek pereme lehet enyhén kihajló, de többnyire egyenes (II. tábla 5., IV tábla 5., V tábla 7-9.). Egy esetben sűrű, fonatszerű árkolással díszített peremkiképzéssel is találkozunk a leletanyagban. Az egyenes peremű tálak szintén megtalálhatóak a késő bronzkori háztartásokban, közelebbi keltező értékük nincs. Itt kell említenem a kisebb méretű, szintén enyhén behúzott peremű „maroktálkát" (V tábla 7.), amely közelebbi kormeghatározásra szintén nem alkalmas. A rövid nyakú, kissé kihajló, elvékonyodó peremű változatuk azonban úgy tűnik, szűkebb időintervallumot jelöl: megtalálható a Hajdúbagos/Cehalut csoportban (NÉMETI 1978. Fig. 2: 5., NAGY 2005. VIII.: 5.) és az Igrita kultúrában (CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. Fig. 2: 7.), valamint a pre-Gáva periódusba (SZABÓ 1996. 13. kép 1., 21. kép 2.), illetve a Kyjatice kultúrához (MATUZ 1994. XIII. tábla 8.) sorolt lelőhelyek anyagában. A Nyíregyházán előkerült darab fekete, fényezett, ami szintén a későbbi, Reinecke BD-HA periódusra való datálást támasztja alá. A harmadik típushoz a kihajló peremű, viszonylag éles válltörésű tálak tartoznak, melyeknek vállát kannelúrával övezett bütyök díszíti (II. tábla 3.). Ezen tálak készítése már a középső bronzkorban megkezdődött, majd folytatódott a késő bronzkorban, egészen a Reinecke BC-BD periódusig. Ilyen tálakat ismerünk a halomsíros kultúra leletei között (KOVÁCS 1975. 54: 2., TROGMAYER 1975. II: 4.) és a Hajdúbagos/Cehalut csoport lelőhelyeiről (KOVÁCS 1970. 3. ábra 9.).