A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán
Nagy Márta Biharea lelőhelyen is volt ilyen tál Reinecke BC-BD periódusba tartozó leletekkel együtt (DUMITRASCU-EMŐDI 1980. Fig. 2: 6., Fig. 4: 7-8., 13., Fig. 6: 1.), valamint a Kyjatice kultúrában, itt már a kannelúrával övezett bütyök nélkül (MATUZ 1994. XV. tábla 7.). A negyedik típus formája és díszítése az előzőéhez hasonló azzal a különbséggel, hogy pereme csücskös és a kidolgozása is jobb, mint a harmadik típusé (II. tábla 4.). Ez a táltípus a halomsíros kultúra egyik vezérlelete (KEMENCZEI 1968. 4. kép 16., TROGMAYER 1975. Taf. 9: 102/2., Taf. 32: 356/4., KÁLLAY 1983. 2. kép 7., 10. kép 7-12.). Megtalálható a Hajdúbagos/Cehalut csoport (KOVÁCS 1970. 9. ábra 1.) és a Berkesz típusú leletek között (KOVÁCS 1967. Fig. 17: 8., KALICZKoós 1997. 69. 64. kép), valamint a pilinyi kultúrában (KEMENCZEI 1984. Taf. XIII: 2., FURMANEK-MARKOVÁ 2001. Abb. 4: 13.). Került elő ilyen táltöredék Biharea lelőhelyen (DUMITRASCUEMŐDI 1980. Fig. 4: 6., Fig. 6: 2.) és a debreceni edénydepóban is vannak ilyen tálak (POROSZLAI 1984. 92., II: 3., X: 1-3.). Az ötödik típust a meredek falú tálak jelentik (II. tábla 6.). Ilyen formával a halomsíros (JANKOVITS 1992. Abb. 31: 2.) és a pilinyi kultúra (KEMENCZEI 1984. Taf. VIII: 16., 25.), valamint a Hajdúbagos/Cehalut csoport (KACSÓ 1997. Pl. V: 1., NAGY 2005. VI.: 2., VII.: 4.) leletanyagában találkozhatunk. Biharea lelőhelyen az eddig említett táltípusokkal együtt fordul elő (DUMITRASCU-EMŐDI 1980. Fig. 6: 13.). Hordozható tűzhely Mindössze néhány hordozható tűzhelytöredék került elő, melyek nagy valószínűséggel egy tűzhelyhez tartoztak (II. tábla 7., VII. tábla 5.). Peremrész nem került elő és a palásttöredék alapján nem lehet megnyugtatóan eldönteni, hogy milyen típusú hordozható tűzhellyel állunk szemben. Annyi bizonyos, hogy a késő bronzkorban ebben a térségben már főként beépített edényes és oldalpalástos tűzhelyeket használtak (FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001. 168., FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001A. 150.) Díszítések A leletanyagban viszonylag gyakori díszítés a bütyök körüli kannelúra (I. tábla 1., II. tábla 2-5., VII. tábla 4.). Általánosan megfigyelhető ez a középső és késő bronzkor folyamán, megtalálható még a Berkesz jellegű leletanyagban is (KOVÁCS 1967. Fig. 13: 1.), de a pre-Gáva időszaktól már nem használták. Közvetlenül az edények alja felett kettős, illetve hármas vízszintes kannelúra díszítés előfordult két esetben (I. tábla 5., VII. tábla 6.), ami ugyancsak középső bronzkori hagyományokra vezethető vissza. Egy töredéken fordult elő ívelt árkolt díszítés (IV tábla 1.). Ez a motívum már a pre-Gáva periódus edényein feltűnik (SZABÓ 2002. 2. ábra 15.), a Gáva kultúra klasszikus időszakában pedig általánosnak mondható (KEMENCZEI 1984. Taf. CXXV: 1., Taf. CXXXII: 1.). Az edények hasán még kisebb számban, de megtalálható a függőleges és a ferde kannelúra (I. tábla 8-9., III. tábla 4., 6., VI. tábla 1.). A ferde kannelúra a BD-HA1 időszak jellegzetessége. A halomsíros kultúra leletanyagában felfedezhető, bár itt még meglehetősen ritka (KOVÁCS 1966. 14. kép 10., 19. kép 13.). AHajdúbagos/Cehalut csoport egyik Szilágy megyei lelőhelyén előkerült egy olyan tál, melynek a hasa végig ferde kannelúrával díszített. Ezt az edényt már a csoport életének az utolsó szakaszára keltezi az ásató (BEJINARIU 2001. Pl. VI: 1.). Gyakoribb díszítésmód a Berkesz típusú leletanyagban (KOVÁCS 1967. Fig. 15: 21.), a pilinyi kultúrában (KEMENCZEI 1984. Taf. IX: 1.), majd a Kyjatice kultúrában (KEMENCZEI 1984. Taf. LXX. 10., Taf. LXXIII. 10.), az Igrita kultúrában (CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. Fig 1., 4., 6.) és a pre-Gáva időszakban (SZABÓ 1996. 18. kép 3^4, 22. kép 15., SZABÓ 1998. 14. kép 21-23.), valamint a HA1 periódusba sorolt Bobda, Susani 134