A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

A badeni kultúráról — rendhagyó módon Horváth Tünde Az elmúlt években-évtizedekben erőteljesen megnőtt az olyan munkák száma és szakmai körökben szerzett jelentősége, amelyek az őskori kultúrák társadalmát nem kizárólag a régészeti jelenségeken és leleteken keresztül tárgyalták, hanem szigorúan szakmai keretek között maradva ugyan, legtöbbször azonban más társadalom- és természettudományi ágak bevonásával megpróbálták azok életmódját, kultúráját rekonstruálni (pl. EARLE 2000., PARKINSON 2002., HARDING 2004., CARMAN-HARDING 2004.). Ma már a nemzetközi szervezést igénylő, tematikájában nagy területeket vagy több őskori kultúrát átfogó kiállítások sem úgy készülnek, hogy tárgyakat raknak a tárlókba a látogatók elé (lásd ezek katalógusait, pl.: MENSCH 1998., VUCEDOLSKI 2000., GODS 2000., GOLD 2003., DER GESCHMIEDETE HIMMEL 2004., HÉTKÖZNAPOK 2004.). Az alábbiakban - a régészeti jelenségeket, leleteket alapul véve - a történelem, szociológia, kulturális antropológia, közgazdaságtan és a néprajz-tudományok segítségét használom fel a badeni kultúra életmódjának lehetséges rekonstrukciójához. Abból a kulturális antropológiában tényként kezelt megállapításból indultam ki, hogy minden emberi kultúra négy fő jellemvonással rendelkezik: 1. Egy adott csoporton belül megosztott. 2. Integrált, azaz összes eleme együtt, mint egy kölcsönösen összefüggő egész működik. 3. Szimbólumokon alapszik. Az egyik legfontosabb szimbolikus megnyilvánulása a nyelv: a tárgyak és fogalmak szavakkal való helyettesítése. A nyelv és a kommunikáció egyszerre önkényes és produktív, információt képes közvetíteni olyan dolgokról is, amelyek nincsenek a közvetlen környezetünkben. A nyelvek abban különböznek egymástól, ahogyan a saját kultúrájuk környezetét osztályozzák és leírják. 4. Generációról generációra adódik, azaz tanult. A nyelv segítségével az emberek kultúrájukat a következő nemzedékeknek át tudják adni. Szélesebb értelemben úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a kultúra tulajdonképpen az ember (illetve egy bizonyos embercsoport) életmódja (HOLLÓS 1993. IV. fejezet 65.).

l Nyilvánvaló, hogy a fenti négy pontból nem mindet tanulmányozhatjuk őskori régészeti kultúrák esetében. így le kell például mondanunk arról, hogy a badeni kultúra által beszélt nyelv (vagy nyelvek) szimbólumrendszerét, változásait felhasználhassuk, hiszen nincsenek írásos 1 További, magyarul elérhető alapvető kulturális antropológiai művek: MORGAN 1961., SERVICE-SAHLINS-WOLF 1973., BOAS 1975., BOHANNAN-GLASER 1997., MAUS 2000. Többször visszatérő példa lesz saját feltárási és feldolgozási anyagom, Balatonőszöd-Temetői-dűlő badeni települése. Attól a nyilvánvaló előnytől eltekintve, hogy ezt a lelőhelyet ismerem a legjobban a badeni kultúrán belül, választásomat az is indokolta, hogy a legszélesebb körű régészeti anyagot szolgáltatja a kultúra egészét véve Magyarországon. A falu mint egység talán a legfontosabb az egész társadalomban, mert a falu tagjai közösen legeltetnek, művelik a földjeiket, közösen végzik a szertartásokat, viselnek háborút és indítanak kereskedelmi expedíciókat stb. Ezért a faluközösség akár egy egész társadalmat is reprezentálhat, ugyanakkor tökéletes modellje lehet a „közösségnek". NyJAME XLVIII. 2006. 89-133. 89