A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Patay Róbert: Kora és középső rézkori sírok Panyolán

Patay Róbert kultúrában rendszerint több penge került egy sírba. Voltak rövid, néha előlapról csonkított pengetöredékek is, amelyek a basatanyai temető leletanyagában is gyakoriak (CSONGRÁDINÉ 2000. 4. kép 5-8.). A felhasznált nyersanyagok egyrészt helyi jellegűek, pontosabban „rövidtávú" szállítás eredményeként kerülhettek ide. Ebben a csoportban elsősorban a „hidrokvarcitként", illetve „limnokvarcitként" leírt kovakőzetek találhatóak meg, amelyek a pattintott eszközök nyersanyagának tekintélyes hányadát alkotják. Többé-kevésbé áttetsző, igen változatos színű csoportjaik előfordulnak a Mátrában, a Bükk előterében, valamint a Tokaji-hegységben egyaránt (BÍRÓ-PÁLOSI 1986. 419.). Speciális, makroszkóposán is jól elkülönülő változatuk ismert Mezőzombor térségéből, ez utóbbi nyersanyag szintén megtalálható a leletek közt. Ugyancsak előfordul a Magyarországon Tolcsva és Erdőbénye környékéről ismert obszidián. Az alföldi késő neolitikum és a korai, illetve középső rézkor jellegzetes „hosszú távú" nyersanyaga a pruti kova, amely különösen alkalmas hosszú pengék előállítására. Több más kora és középső rézkori temető kőanyagához hasonlóan nagy arányban szerepel a panyolai leletanyagban is. A 205. sírból csiszolt kőeszköz is előkerült: egy lapos, párhuzamos oldalú kőbalta töredéke (XII. tábla 10.). A csiszolt kőeszközök kizárólag férfisírok mellékleteiként ismertek (NEVIZÁNSKY 1984. 268-269.), nagyjából párhuzamos oldalú és trapéz formájú variánsaik több temetőből is előkerültek, többek között Tibaváról (SISKA 1964. Obr. 7. 25., Obr. 8. 20., 21., Obr. 14. 14. stb.), Kisvárdáról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 137-138., XXXIII. 1.), Tiszapolgár-Basatanyáról (BOGNÁRKUTZIÁN 1963. 317., Pl. V. 3a-b., Pl. XIX. 2., Pl. LXXII. 6.). Értékelés Valamennyi tiszapolgári sírban nagyszámú kerámiamellékletet találtak. Mellékletszám tekintetében kiemelkedik a 200. és 201. sír, ezekben legalább 9-9 db edényt és réztárgyakat is elhelyeztek (2. kép 1-2., II. tábla 3., V tábla 2-3.). A fémmellékletekben való gazdagság és a nagyszámú kerámiamelléklet közötti direkt összefüggést már több temetőben megfigyelték (NEVIZÁNSKY 1984. 267-268.). A kerámiamellékletek típusai és jellegzetességei arra mutatnak, hogy a sírok a kultúra basatanyai csoportjába sorolhatóak (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 172-173.). A kultúrán belüli időrendi helyzetükre utalhat, hogy a leletanyagból hiányoznak a késő neolitikumra (Herpály-Csőszhalom), a proto-tiszapolgári fázisra jellemző vonások (KALICZ-RACZKY 1986. 123-125.). Az edényeken található benyomott minták és különböző formájú bütykök nagy száma, a réz karperecek megléte valószínűsíti, hogy a panyolai temető 200., 201., 203-205. sírját a tiszapolgári kultúra kifejlett időszakába sorolhatjuk (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 192., IERCOSAN 2002. 172., KALICZ 1985. 28.). A 202. sírt a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák átmeneti időszakára datáljuk és a Tiszapolgár-basatanyai (50. és 69. sír: BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. 247., Pl. LVII. 1-2., 5-7., Pl. LXXIX. 1^1. 7.), a hajdúszoboszlói (1. és 2. sír: PATAY 1961. 26-27. XII. t.), a pusztaistvánházi (5., 15., 17., 31. sír: HILLEBRANDT 1929. Taf. I—III.; PATAY 1961. XX. T. 3, 8.), a Szentes-kistőkei (1., 4., 10. sír: PATAY 1943. 27., 29., 32., I. t. 5., II. t. 10.), a Magyarhomorog-kónyadombi (XXL, XXXI., XXXIX., XLVI-XLVIII., XL., LIV, LXXII. stb. sír: PATAY 1975B. 233-234., IV t. 1., 4., 9., V t. 3., VII. t. 10-11. stb.), a Tiszavalk-tetesi (PATAY 1978., PATAY 1979.), a Tiszadob-Borzik-tanyai (1. és 2. sír: PETRÓCZY 1945. 35-37., 1-2. kép) temetők legkorábbi sírjaival, a Tiszadob-Urkom-dűlői leletekkel (PATAY 1950. 114-155., XXXIV t. 2-3., XXXV t., PATAY 1961. 81., XXXII. t. 1-10., 12.) állítjuk párhuzamba. 70