A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Patay Róbert: Kora és középső rézkori sírok Panyolán

Kora és középső rezkori sírok Panyolán tölcséres nyakú tál párhuzamát a Hódmezővásárhely-népkerti temető 3. sírjában találták (BOGNÁRKUTZIÁN 1972. XL. 2.). Egy enyhén bikónikus, bütykös tál a Bognár-Kutzián Ida által K2j formaként jelölt tállal mutat rokonságot (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 129. Fig. 25.) (VI. tábla 3.). Hasonló példány Szabolcs-Kisfaludról is ismert (ECSEDY 1977. 10. ábra 1.). Ezt a táltípust a magyarhomorogi temető legkorábbi, tiszapolgári-bodrogkeresztúri átmeneti fázisára datált sírjainak leletei között ugyancsak felismerhetjük (PATAY 1975B. 229., X. t. 6. stb.). Két további töredék hegyes, átfúrt bütykökkel ugyancsak tálakhoz tartozhatott (IV. tábla 3., X. tábla 2.). Bögrék: Egyetlen kisméretű, átfúrt, hegyesedő fülekkel ellátott bögre került elő (IV tábla 2.). Hasonló darabok többek között Debrecen-Nyúlásról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. XI. 2.), Örvény-Temetődombról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. LV 3.) származnak. Korsók: A korsók között több különböző formát ismerhetünk fel. Egy hosszúkás, ívelt nyakú, kettős kónikus példány (III. tábla 2.) mellett rövidebb nyakú, nyomott gömbös testűt is találtak (IX. tábla 1., XI. tábla 2.) (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 122., Elf típus). A nyomott gömbös testű korsók párhuzama többek között Tiszapolgár-Basatanyáról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. LXII. 3.), Szabolcs-Kisfaludról (ECSEDY 1977. 27., 18. ábra 1.) és Debrecen-Nyúlásról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. IX. 7.) ismert. Előfordultak nagyobb méretű, hosszúkás, ívelt testű, töredékes (III. tábla 4., VII. tábla 2.) és zömökebb, kihajló vállú, nyújtott gömbös testű korsók is (III. tábla 1.) (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 123., Elh típus), amelyhez hasonló darabok ugyancsak Debrecen-Nyúlásról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. VII., VIII. 6., IX. 1.), valamint Hódmezővásárhely-Bodzáspartról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. Fig. 4.), Kiskunfélegyházáról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. XXXI. 1.) stb. lehetnek ismerősek. Tárolóedények: A virágcserép alakú edény szintén a basatanyai csoportjellemző formája (II. tábla 4., V tábla 1., VII. tábla 1.) (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 121., Cl típus), számtalan párhuzama ismert, többek között Tiszapolgár-Basatanyáról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. XXXIV 1., XLIII. 6. stb.). Tejesköcsög alakú edény: A 202. sírban a jellegzetes tiszapolgári formákat mutató edényeken kívül egy tejesköcsög alakú edény került elő (VI. tábla 1.), amely a bodrogkeresztúri kultúra vezető, kizárólagosnak tartható típusa (PATAY 1975. 20-21.). A tiszapolgári kultúra sírjaiban, leletanyagában tejesköcsög alakú edényt még nem találtak. Viszont a basatanyai temetőnek a tiszapolgári-bodrogkeresztúri átmeneti fázisba sorolt 50. és 69. számú sírjaiban a tejesköcsögök mellett ugyancsak tiszapolgári formákat mutató edényeket találhatunk (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. 247., Pl. LVII. 1-2., 5-7., Pl. LXXIX. 1^4. 7.). A bodrogkeresztúri kultúra korai fázisának sírjaiból előkerült tejesköcsög alakú edények jellegzetessége az alsó felükön lévő 4 bütyök (PATAY 1975B. 239.), hasonló bütykök a panyolai (VI. tábla 1.) és a basatanyai 69. sír tejesköcsögén is láthatóak (BOGNÁRKUTZIÁN 1963. Pl. LXXIX. 1.). 2. Réztárgyak. Két sírban is találtak réz karpereceket. A 200. sírban egy kétmenetes, lapos rézlemezből kialakított karperecet és egy kisebb töredéket (talán egy másik karperec töredéke?) (II. tábla 3.), a 201. sírban pedig egy négy- és egy egymenetes, szintén lapos rézlemezből készített karperecet (V tábla 2-3.). Hasonló karperecek a Hódmezővásárhely-népkerti (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 139., Pl. XXXV 2.), a Tiszapolgár-basatanyai (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. 36., Pl. VII. 5.), a mindszenti (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. XXXIII. 13.), atibavai (SISKA 1964. Obr. 15. 9.) temetők tiszapolgári sírjaiból és a Tiszadob-Borzik-tanyai, a tiszapolgári-bodrogkeresztúri átmeneti időszakra datálható leletek (PATAY 1961. 81., XXXII. t. 12.) között is előkerültek. 3. Kőeszközök. A panyolai rézkori temető pattintott kőeszközei (XII. tábla) - bár a csekély számú sír leletanyaga komolyabb statisztikai elemzésre nem alkalmas - jól elhelyezhetőek a kora rézkori temetők leletei között. A pengék átlagos hosszúsága a tiszapolgári trendnek megfelelően elmarad a bodrogkeresztúri kultúrában megfigyelt méretektől (CSONGRÁDINÉ 2000. 60.). Míg azonban ez utóbbinál az egyes sírokba jellemzően csak egy-egy darabot helyeztek, a tiszapolgári