A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Patay Róbert: Kora és középső rézkori sírok Panyolán

Patay Róbert bütyök (eredetileg kettő lehetett?). Hasán kisebb, kerek, hegyesedő bütyök ül (eredetileg talán ket­tő?), vállán 9-9 átlós, hármas sorokba rendezett pontdísz látható, alja egyenesre levágott. Pá.: 11 cm, M.: 20,8 cm, Fá.: 6 cm (XI. tábla 2.). 5. 3 db szürke és barna, kisméretű oldaltöredék. 6. A sír déli fala mellett középtájon párhuzamos oldalú, lapos kőbalta. Véső éle a fok éle felől törött, pattintással újraalakított. 4,2x3,6x1,3 cm (XII. tábla 10.). 7. Obszidián dekortációs szilánkjobb szélén haszná­lati kopásnyom. 3,8x2,7x0,6 cm. 8. Disztális végén egyenesen csonkított obszidiánpenge. Leütési felszíne sima, bulbusa határozott, 2,6x1x0,3 cm (XII. tábla 7.). A sír északi, hosszanti fala közepe tá­ján egymás alatt feküdt két kőeszköz: 9. Pruti kovapenge, mindkét vége törött, a bal él proximális végén retusált. 4,2x1,3x0,4 cm (XII. tábla 8.). 10. Szürke, enyhén áttetsző hidrokvarcit penge, disz­tális vége törött, leütési felszíne sima, bulbusa határozott. 5x1,9x0,4 cm (XII. tábla 9.). 11. A sír északnyugati részén szürke, enyhén áttetsző hidrokvarcit trapéz, előlapról csonkított, mindkét végén törött. (l,4)x 1,5x0,3 cm (XII. tábla 6.). Temetkezési szokások A kora rézkori sírok a temetkezési szokások részletes elemzésére nem nyújtanak lehetősé­get. A vázak tájolására és fektetésére több esetben csak következtetni lehetett. Valószínűleg valameny­nyi váz zsugorított helyzetű volt, tájolásuk nyugat-keleti, ami a kultúra általános kelet-nyugati tájo­lásával pont ellentétes és a basatanyai temető korai sírjainak tájolásával mutat hasonlóságot (BOG­NÁR-KUTZIÁN 1972. 153., NEVIZÁNSKY 1984. 264-265. Taf. 1.). A sírgödrök alakját is nehezen lehe­tett megfigyelni, többségük valószínűleg lekerekített sarkú téglalap alakú volt. A feltárás összesítő térképét tanulmányozva úgy tűnik, mintha a sírok három sorban helyezkedtek volna el (1. kép 2.). Mellékletek 1. Kerámia. A kerámiaanyag homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, szürke és okker­sárga színű. Sok az erősen kopott felületű töredék. Az értékelhető darabok között a tiszapolgári kul­túra jellegzetes típusai ismerhetőek fel. Csőtalpas edények: Meg kell említenünk egy nyomott gömbös testű csőtalpas korsót (VIII. tábla 2.). Formája a deszki csoportra jellemző, több példánya ismert a deszki B. temetőből, de elő­fordul a Tiszapolgár-basatanyai (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. Pl. XXXIV 6., Pl. LXXVI. 4.; BOGNÁR­KUTZIÁN 1972. 128., XXI. 3., XXV 3., XXIX. 1., 2. stb., J4 típus) és a Szabolcs-kisfaludi leletek között is (ECSEDY 1977. 26-27. 3. ábra 2., 7. ábra). Ugyanezekben a temetőkben találhatjuk meg egy csonka kúpos aljú, félgömbös testű csőtalpas tál (IX. tábla 3.) párhuzamait is (BOGNÁR-KUTZI­ÁN 1963. LXXIX. 3., 5., ECSEDY 1977. 24., 14. ábra). Talán hasonló edényhez tartozhatott egy má­sik csőtalp töredéke (I. tábla 1.). Előkerült a csőtalpas edények kúpos alakú, meredek falú típusa (IX. tábla 2.), melynek párhuzamai ugyancsak Basatanyáról ismertek (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. 256., Pl. XLIX. 6., Pl. LXXXI. 6. stb., H3b típus). Több további töredék szintén csőtalpas edények­hez tartozhatott (I. tábla 3., 5., II. tábla 5., IV tábla 1., VI. tábla 2., VIII. tábla 1., XI. tábla 1.). Poharak: A tiszapolgári kultúra basatanyai csoportjának tipikus formája a hengeres formá­jú, magas pohár (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 172., A2 típus) (III. tábla 3.). Kiváló párhuzama a kisvár­dai 1. sírból származik (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 53., LXIX. 1.). Előkerült Polgár-Nagy Kaszibán (RACZKY-KOVÁCS­ANDERS 1997. 175.) és a basatanyai temetőből is több darab ismert (BOGNÁR­KUTZIÁN 1963. Pl. XVIII. 6., Pl. LXII. 1.). Tálak: A tálak között megtaláljuk a kissé kihajló peremű, enyhén ívelt falú, behúzott aljú (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 129., Fig. 25. K2k típus) (III. tábla 5.) és a tölcséres nyakú, lekerekített vállú, behúzott aljú darabokat (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 129., Fig. 25. K3b típus) (VIII. tábla 3.). A 68

Next

/
Thumbnails
Contents