A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Történelem - Tóthné Bordé Katalin: A Jóba család és nyomdája. Egy háromgenerációs nyomdászcsalád története

A Jóba család és nyomdája A közel egy évig tartó román megszállás sem kedvezett a nyomdának, bár munkája abban az időben is volt. Más nehézségekkel is meg kellett birkóznia a vállalat vezetőinek. Ilyen volt például az első világháború végén jelentkező rendkívüli mértékű papírhiány, amely Nyíregyházán a román megszállás alatt érte el tetőfokát. A forradalmak után Jóbánénak számolnia kellett a szakszervezetbe tömörült alkalmazottai érdekérvényesítési törekvéseivel is (SzSzBMÖL V. B. 186. XIII. 1351/1918.). Az első aggodalomra okot adójelek 1924-ben mutatkoztak. 1926-ra egyre nagyobb kölcsönök felvételére kényszerült a Jóba-cég. Ily módon a családi vagyont gyakran és nagy mértékben megterhelték, ami az akkor még kiskorú gyermekek (két lány: Sarolta és Katalin, illetve egy fiú: Elek) anyagi helyzetének romlását rejtette magában. Ezért 1926. október 8-án az árvaszék elrendelte a gyámanya számadási kötelezettségét, és a cég szakértők általi teljes körű anyagi és műszaki felülvizsgálatát. Az üzletvitel vizsgálatát a budapesti Pénzintézeti Központ revizora, Minder Jenő végezte; a nyomda műszaki állapotát, munkamenetét pedig Géczy Kálmán, a Franklin Társulat nyomdai igazgatója ellenőrizte október végén. Mindketten súlyos hiányosságokat állapítottak meg. A vállalatnak 1919 első negyedévében alig volt adóssága, és 1923 végéig az nem is növekedett, de akkor és 1924 elején nagyobb kölcsönöket vettek igénybe. A régi egyensúlyt ettől kezdve nem tudták helyreállítani, rendszeresen kisebb-nagyobb kölcsönök felvételére kényszerültek, amelyet azonban nem ruháztak be. A felvett nagyobb kölcsönökkel a régiekből törlesztettek egy-egy részt. A cég megállapítható tartozása 1926 végén mintegy 950 millió K volt. Tovább rontotta a helyzetüket a belső ellenőrzés hiánya és a pontatlan számlakezelés, könyvelés. Ráadásul óriási kintlévőségeik voltak a behajtásukra tett nagyobb erőfeszítés nélkül. Ami azt jelentette, hogy nem perelték be a fizetéssel késlekedő ügyfeleiket, mert nem akarták elveszíteni biztos megrendelő bázisukat (SzSzBMÖL V. B. 189.2821/1937.). Az 1926-os szakértői vizsgálati jelentés hiteles képet adott a könyvnyomda, a könyvkötészet és a kiadóhivatal állapotáról. Ebből megtudhatjuk, hogy a Jóba cég a vidéki igényeknek megfelelő, elég jól berendezett vállalat volt még abban az időben is. A gépei már nem számítottak moderneknek, de Géczy Kálmán szakmai véleménye szerint az officina működéséhez teljesen alkalmasak voltak. Érdekességként említhetjük meg, hogy a vizsgálat idején, 1926 októberében csak a nyomdai részben 33 munkást foglalkoztattak, akik jobb fizetést kaptak, mint Budapest hasonló intézeteinek nyomdászai, és közel sem végeztek annyi munkát, mint fővárosi társaik. Géczy Kálmán külön felhívta a figyelmet a szedők és a gépterem dolgozói teljesítményének ellenőrzésére a hatékonyabb munkavégzés érdekében (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937.). A vizsgálat eredményeként az árvaszék arra kötelezte Jóba Eleknét, hogy minden hónap utolsó napján pontosan vezetett és eredeti nyugtákkal igazolt elszámolást adjon be az üzletmenetről, valamint a kiskorúak tartásáról és neveltetéséről. Előírták számára azt is, hogy minden üzleti év végén pontos vagyoni kimutatást és leltárt készítsen a cég papír-, írószer-, irodaszer- és nyomtatványkészletéről, betű- és ólomanyagáról, a gépekről és az egyéb felszerelési tárgyakról, végül a kötészeti anyagról. Felszólították továbbá pontos munkanapló vezetésére, évenkénti részletes számlakivonat készítésére az adósairól és a hitelezőiről, valamint éves folyószámla-kivonatai bemutatására. A vizsgálat másik fontos következménye az volt, hogy 1927 elején az árvaszék Weisz Manó azonnali elbocsátását javasolta. Ennek előkészítéséül a testület újabb feladattal, egy másik üzletvezető keresésével bízta meg Géczy Kálmánt, akihez három pályázat is érkezett 1927 elején. Végül semmi sem változott, és Weisz maradt az ügyvezető (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937.). Az árvaszék intézkedéseinek és a pengő 1927-re bekövetkezett végleges bevezetésének köszönhetően az országos tendenciához hasonlóan átmeneti javulás mutatkozott a vállalat anyagi