A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Történelem - Tóthné Bordé Katalin: A Jóba család és nyomdája. Egy háromgenerációs nyomdászcsalád története

Tóthné Bordé Katalin Közigazgatási, pénzügyi, ügyvédi, iskolai és egyéb hivatalos nyomtatványokból hatalmas raktáruk volt, és e nyomdatermékekből Szabolcs vármegye legtöbb települését, sőt 1910-1912 és 1915-1917 között magát a megyeszékhelyet is a Jóba-nyomda látta el. A közigazgatási nyomtat­ványféleségek valóságos tárházát kínálták az érdeklődőknek. Készítettek űrlapokat nyugtákhoz, kö­telezvényekhez, meghatalmazáshoz, születési, házassági, illetve halotti anyakönyvi kivonathoz, munkakönyvhöz, cselédkönyvhöz, felhíváshoz. Ezenkívül különböző hivatalok, intézmények által kiadott szabályrendeleteket, hivatalos jelentéseket, jegyzőkönyveket, nyilvántartásokat, szerződése­ket, összeírásokat, kimutatásokat stb. állítottak elő (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937.). Szociális szempontból is fontos vállalat volt a Jóba-nyomda, mert ekkor már több mint 20 embernek adott folyamatosan munkalehetőséget. A töretlen ívű fejlődést azonban megszakította a tulajdonos korai, 1918. augusztus 18-án nyelvrák miatt bekövetkezett halála (SzSzBMÖL XXXIII. 1. 1918.). Élete vége felé arra kérte feleségét, hogy haladéktalanul sajátítsa el a vállalatban addig általa végzett gazdasági ügyek intézéséhez szükséges ismereteket, és tekintse ezt a munkát szív­ügyének, mint ahogyan ő is tette. Hiszen élete értelmét a nyomda és a Nyírvidék adta. Rövidesen meg fogod szeretni, hisz feltalálod benne minden munkám, ambícióm, tervem, vágyamat. Én nem tudtam volna élni a nyomda és a Nyírvidék nélkül. Ahogy én szentnek tartottam apám véres verej­tékkel létesített, s fenntartott szerzeményét, megbecsültem, s az ő emléke ellen elkövetett véteknek tartottam annak elhanyagolását - légy, legyetek Ti is úgy ve/e!" (második Jóba Elek levele felesé­gének 1918 nyarán, negyedik Jóba Elek magántulajdonában). Második Jóba Elek múlhatatlan érdeme volt a teljes vállalat újjászervezése, a nyomda új épületbe költöztetése, modern gépekkel való ellátása, anyagkészletének fölfrissítése. 0 tette a Nyír­vidék hetilapot előbb hetenként kétszer megjelenő lappá, utóbb napilappá. O kezdte el kibővíteni a cég kiadóhivatalának szolgáltatásait. Modern gondolkodású, kötelességtudó, alkalmazottai iránt fe­lelősséget érző ember volt, aki egy virágzó vállalatot hagyott maga után rövidre szabott, de annál tevékenyebb pályafutása eredményeként (VERTSE 1928. 534.). Özvegy Jóba Elekné a vállalat élén Feltételezhetjük, hogy a kiváló üzleti érzékkel megáldott és a pénzügyi kérdésekben tájéko­zott egykori városi alszámvevő - aki épp az első világháború alatt virágoztatta fel vállalatát -jobb eséllyel tudta volna felvenni a küzdelmet a forradalmak, a román megszállás, majd a gazdasági vi­lágválság okozta nehézségekkel, mint özvegye, aki férje halálát követően az egész vállalkozás tulaj­donosa lett. A cég irányításában Weisz Manó üzletvezető, majd 1921. április 20-ától Urbán Ferenc művezető segítették. Ekkortól kezdve a nyomda már nem fejlődött tovább. Gépparkjának utolsó számottevő frissítésére 1923-ban került sor. Azt követően nem történtek nagyobb beruházások, sőt egyre inkább a máról holnapra élés tendenciája erősödött fel, így kezdték fokozatosan felélni a tő­kéjüket. A két világháború közötti egyébként is nehéz gazdasági viszonyok között sokat rontott a nyomda anyagi helyzetén Weisz Manó felelőtlen üzletvitele, a fiatal özvegy gazdasági ügyekben va­ló járatlansága és pazarló életmódja. Annak érdekében, hogy az árvaszék el ne marasztalja a túlzott háztartási kiadások miatt, még a könyvelés megmásíttatásától sem riadt vissza, amire az 1926. ok­tóberi kivizsgáláskor derült fény. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a férjétől megörökölt jól mű­ködő cég, amelynek 1919 első negyedévében mindössze 12 293 K 06 fillér adóssága volt, az 1920-as évek közepére anyagilag teljesen meggyengült (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937., VERTSE 1928. 536.). 466

Next

/
Thumbnails
Contents