A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Történelem - Tóthné Bordé Katalin: A Jóba család és nyomdája. Egy háromgenerációs nyomdászcsalád története

Tóthné Bordé Katalin Nyíregyházáról. Távozása előtt, 1911. január 12-én munkakönyvet kapott nyomdai alkalmazottként. Attól fogva Budapesten élt az első világháborús általános mozgósításig. Azt követően a Magyar Királyi Kassai Honvéd Dandárnál szolgált honvéd tizedesként (SzSzBMÖL V. B. 186. XIII. 1657/1915.; XV. 6. Nyíregyháza, 23/a. köt.). A háború után ismét Budapestre került, és a Franklin Társulatnál dolgozott. Az 1930-as évek elején az Új Szent János Kórházban, majd a Szent Rókus Kórházban alkalmazták ügyintézőként (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937., második Jóba Elek levele feleségének 1918 nyarán, negyedik Jóba Elek magántulajdonában és negyedik Jóba Elek szóbeli közlése). A nyomdavállalat továbbvitelére második Jóba Elek volt predesztinálva, akit eleve erre a pályára szántak a szülei, így Budapesten egy kereskedelmi szaktanfolyamot is elvégzett (SzSzBMÖL V. B. 186. XIII. 152/1900.). Második Jóba Elek évekig párhuzamosan látta el a nyomdavezetői teendőket és a városi tanácson az alszámvevői munkát, amire négy pályázó közül őt tartották a legalkalmasabbnak. 1902. április 3-ától 1914. július 1-jéig töltötte be hivatalát a városnál (SzSzBMÖL V. B. 186. XIII. 1879/1918.). 1914-től azonban már csak az üzemének dolgozott. Irányítása alatt 1911-től újabb nagyarányú fejlődés kezdődött a nyomda életében neki és az új üzletvezetőnek, Weisz Manónak köszönhetően. Valamennyi nyomdai munkával kapcsolatos ágazatot továbbfejlesztették, és a kor követelményeinek megfelelő, nagyobb teljesítményű gépeket szereztek be (HÁGER 1929. 197-198.). így az üzem termelése lényegesen megnőtt. Ennek eredményeképpen 1912. december 15-től hetente már kétszer nyomtatták a Nyírvidéket (LÁSZLÓ 2002. 237-238.). A vállalkozás kiteljesedését mutatja, hogy 1906. december l-jén az Iskola u. 8. sz. alatti Jánószky-féle házból az egész üzem átköltözött a Városház (Kossuth) tér 6. szám alá (VERTSE 1928. 321.). 1913. szeptember 15-én pedig nyomdahelyiségeket is magába foglaló lakóház építésére adott be kérvényt Jóba Elek a Széchenyi u. 9. szám alatti telkére. Az emeletes bérház építési engedélyét 1913. október 9-én adta ki Nagy Elek műszaki tanácsos (SzSzBMÖL V B. 186. IV 222/1913.). A szecessziós homlokzatú épületet a fővárosban is elismert megyebeli építész, Szabolcs Ferenc és munkatársa, Papp Gyula tervezte (MARGÓCSY 1997. 42.). 1914. április 30-án a már elkészült házat lakhatónak és használhatónak találták, és a város közigazgatási tanácsa 1914. május 19-én kiadta rá a lakhatási és használatbavételi engedélyt (SzSzBMÖL V B. 186. IV 222/1913.). 1914. június 10-én költözött át a nyomda, a szerkesztőség és a kiadóhivatal ebbe az - eddigieknél sokkal nagyobb és a vállalat igényeihez igazodóan készített - épületbe. Az alagsorban külön munkatermekben helyezkedett el a szedő-, a gépterem, a tömöntés (sztereotípia), a gépszedő, a gépöntő, a könyvkötő és a papírraktár. A földszinten kapott helyet a Jóba család lakása, a tulajdonos irodája, a szerkesztőség és az üzlet helyiségei. Az emeleten pedig egy nagy nyomtatványraktárát, egy kamrát és egy mosókonyhát alakítottak ki (SzSzBMÖL V B. 186. IV 222/1913., VERTSE 1928. 374.) Ezzel egy időben második Jóba Elek a már tíz éve üzemben lévő tégelysajtóját egy amerikai nyomóhengeres gyorssajtóval cserélte ki (SzSzBMÖL V B. 186. X. 813/ 1912.). Ezt követően egy rotációs gyorssajtót is vásárolt. A modern nyomdatechnikai vívmányok beszerzése ezzel még nem zárult le. A nyomdatermékek még gyorsabb előállításának igénye hozta létre a kézi szedésnél sokkal gyorsabb előállítási lehetőséget: a szedőgépet. Második Jóba Elek 1915-ben és 1916-ban is vásárolt egy-egy Typograph szedőgépet, amivel megteremtette annak a lehetőségét, hogy a Nyírvidék átalakulhasson napilappá. Az apja által 1894-ben és 1904-ben, illetve az általa 1914-ben vásárolt gyorssajtókon és a fentiekben említett két sorszedőgépen kívül a tipográfiai üzem felszerelései között ekkor több egyéb nyomdai eljárás során nélkülözhetetlen eszköz is volt (SzSzBMÖL V B. 464