A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Történelem - Tóthné Bordé Katalin: A Jóba család és nyomdája. Egy háromgenerációs nyomdászcsalád története

A Jóba család és nyomdája ennek az időszaknak is a Szabolcs Vármegye Hivatalos Lapja, amely 1903. január 4-től 1950 májusáig jelent meg. Indulásától 30 éven keresztül, a nyomda fennállásáig Jóbáék állították elő (LÁSZLÓ 2002. 92-93., 237-238., 310-311.). Közigazgatási, pénzügyi, iskolai, ügyvédi és egyéb hivatalos nyomtatványokat is raktáron tartott. Szinte az egész vármegyét a Jóba-nyomda látta el azokkal, ami állandó munkát adott számára, és így a cég létét biztosította. Alkalmi nyomtatványokat is készített a kiváló üzleti érzékkel rendelkező nyomdatulajdonos. Egyik legérdekesebb ilyen típusú nyomdaterméke az a selyemre nyomtatott ünnepi színlap volt, amely 1894. február 6-ára, egy nem mindennapi alkalomra készült. Nyíregyháza kulturális életében ekkor óriási esemény történt. Azon a napon nyitotta meg kapuit a város kőszínháza (MARGÓCSY 1997. 127.). A Jóba-nyomda tíz évig működött a Piringer Jánostól megvett felszereléssel, de az 1890-es években már kevésnek bizonyult a kézi sajtó és az üzem egyetlen gyorssajtója. Ezért Jóba Elek 1894-ben elérkezettnek látta az időt egy második gyorssajtó beszerzésére, amely 50x70cm-es nyomófelületű volt. 1904-ben pedig egy, az előzőnél nagyobb - 70x100 cm-es - tégelyes gyorssajtót is vásárolt (SzSzBMOL V. B. 189. 2821/1937., VERTSE 1928. 155.). így első Jóba Elek technikai szempontból kiváló és a megyében nagy elismertségnek örvendő vállalkozást hagyott örököseire 1906 közepén. Második Jóba Elek és Jóba László tevékenysége A tulajdonos elhunyta után a vállalatot Jóba Elek utódai Könyvnyomdája és Könyvkötészete néven özvegye vette át fiaival, a 25 éves ifjabb Jóba Elekkel és a 22 éves Lászlóval együtt. 1908. július 7-ig, haláláig állt a cég az özvegy irányítása alatt (SzSzBMOL XXXIII. 1. 1908.). Kezdetben László vezette azt, mint nyomdatulajdonos, Elek pedig társtulajdonosként az üzletvezetői feladatokat és a lap kiadóvállalati teendőit látta el, de 1911. február 13-tól hivatalosan is ő jegyezte a vállalkozást. A nyomda szakmai vezetésével 1911. február 15-én Weisz Manót bízta meg, aki ügyvezető igazgatói beosztásban tevékenykedett (SzSzBMOL V. B. 186. X. 1121/1909., V. B. 186. X. 195/1907., V. B. 186. III. 534/1900., V. B. 189. 2821/1937.). Jóba László nem vonzódott különösebben a nyomdász mesterséghez, ennek ellenére ő lett a vállalkozás vezetője apja halálát követően, 1906 júliusától 1911 elejéig. Második Jóba Elek öccséről a következőket tudjuk. 1895-ben tíz évesen a kassai katonai reáliskolába került, majd 1899-től a pécsi hadapród iskolában folytatta tanulmányait (SzSzBMOL V. B. 186. XIII. 512/1895.). 1903 februárjában, 18 éves korában a szülei tapasztalatszerzés céljából az Egyesült Államokba, Clevelandbe küldték a makacs természetű fiút, ahol a családnak több ismerőse is élt. Jóba László ott Kohányi Tihamérhoz, az 1891-ben alapított Szabadság című clevelandi magyar nyelvű lap tulajdonosához állt be 1903. március elején korrektornak. Kohányi első Jóba Elek régi barátja volt, akinek Jóba a Nyírvidék számait rendszeresen megküldte, így a clevelandi magyar közösség ez alapján is értesülhetett a hazai, illetve a nyíregyházi eseményekről. Jóba László a lap szerkesztőségében kapott feladatokat, bár az újságírást nem kedvelte. Angolul tanult, esti iskolába járt, és a gépírást is ott sajátította el. Nem sokáig bírta a szerkesztőségi munkát. 1903. május 25-én megvált a Szabadságtól, a legrégebbi amerikai magyar laptól, és egy varrógépgyárban helyezkedett el, ahol a varrógépek farészeit készítették. A gyár 1904 júniusában leállt, így munkanélküli lett. Ettől kezdve haza akart jönni, ami 1904 nyarán be is következett (Jóba László levelei negyedik Jóba Elek magántulajdonában). Jóba László a Szabadság című lapnál és az Amerikában szerzett tapasztalatait két év múlva már a Jóba cég élén kamatoztathatta közel fél évtizeden keresztül. 1911 januárjában elköltözött