A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Fábián László: A csengeri Melith-kastély és reneszánsz kályhacsempéi

A csengeri Melith-kastély és reneszánsz kályhacsempéi közelébe, hogy a szállítási távolság egy kilométernyit se tegyen ki. Az a tény, hogy az agyagot soha nem szállították messziről, valószínűleg idővel hozzájárulhat egyes kályhacsempék származásának meghatározásához is. Az agyagot a tűzállóság növelése céljából különböző anyagokkal soványították. Előfordul egészen finom anyagú, sima tapintású csempe. De leggyakrabban apróbb-nagyobb szemcsés homokkal kevert vagy égetett agyag morzsájával összedolgozott agyagból készítették. Az előkészített agyagból megfelelő méretűre vágott lapból nyomódúc segítségével préselték ki a csempe előlapját. Nagy valószínűséggel fába faragták a csempe mintáját, majd erről negatív lenyomatot készítettek agyagból és kiégették. ... A formák készítőiről nem sokat tudunk. Csak a formák művészi színvonala, a fafaragással rokon vonalvezetése, a motívumok hasonlósága alapján feltételezik, hogy sok esetben a fafaragómesterek, a kor faszobrászainak keze alól kerültek ki a nyomóformák. A csempe előlapjához ragasztott oldalrész milyensége szintén kormeghatározó értékű lehet. A legkorábbi csempék (XIV-XV. század) igen magas oldalfalakkal készültek. Az alig 5 cm széles, vékony, a hátoldalhoz ragasztott szalag igen jellemző a XVI. század második felétől, jóllehet a XVII. században is előfordul nagyméretű oldalfal, de ez már nem korongolt. A nedves, formába nyomott agyagot égetés előtt meg kellett szárítani. Ez volt a szikkasztás folyamata. A szikkasztás után következett az engobe-ozás, a csempe felületének mésztejjel való bevonása. ... Az engobe-ozás célja lehetett az ábrázolás minőségének és a máz színének a befolyásolása, a máztalan csempéket pedig engobe-bal fehérre lehetett festeni.... A félig kiégett, engobe-bal ellátott csempét fémoxiddal, legtöbbször zöldre színezett ólommázzal öntötték le. Előfordul barna és sárga színezés is. ... Végül következett a kiégetés, mely a mázatlan és ólommázas csempék esetében a közönséges fazekaskemencékben történt. (GYURICZA 1992. 9-11.) Csenger a Szamos partján elterülő település, s ez különösen igaz a folyószabályozás előtti időkre, amikor is a folyó szinte a kertek alatt kanyargott, így tehát agyagban nem lehetett hiány. Azonban az írott forrásokból és szóhagyományból nem ismerünk fazekasságot, nemhogy itt, de még a közeli falvakban sem. Ugyanakkor nagyon elgondolkodtató és értékelésre vár az a leletegyüttes, melyre 1988-ban bukkantunk. A mai Béke utca elején - az egykori Szamos meder közvetlen közelében - családi ház pincegarázsának építése során nagy mennyiségű csempedarab és égett agyag, faszéntörmelék került ki.

4 Tomkó József telke. 16. kép A Méliusz Idősek Otthona udvarán előkerült kis méretű csempe Fig. 16 Small tile found at the yard of the Méliusz Home for Elderly People 295