A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria Ilyen temető például a Szeged-felsőpusztaszeri, melynek legkorábbi sírjairól van szó, mivel a temetőben több generáció temetkezései kerültek elő (vö. PÁRDUCZ 1941. 38., 39.). A két típusú temetkezési helyek - azaz 1) az aranyleletesek és 2) aranyleletek nélküliek - párhuzamos használata magyarázatra szorul. E tekintetben vizsgálandó, hogy szociális rétegekről (nem valószínű) vagy etnikai eltérésekről (valószínű) beszélhetünk-e. Ebben az esetben pedig különösen elgondolkoztató, hogy az ún. „aranyhorizont" temetkezéseinek többségében nők nyugodtak, valamint az a tény, hogy ezek a temetők igen gyorsan lezáródtak, csupán egy vagy legfeljebb két generáció használta azokat. Megvizsgálandó még egy harmadik lehetőség is, tudniillik az, hogy az első nemzedék életében valamiféle - pl. a dák háborúkkal összefüggésben álló? - kataklizma következik be, amely a fent megfigyelt törést okozza a legkorábbi temetők történetében. Az „aranyhorizont" temetkezéseiben jelentkező „férfihiány" megértéséhez talán közelebb vezet egy sajátos párhuzam. A preszkíta leletek többsége nagyjából azon a területen jelentkezik, ahol a bemutatott korai szarmata leletegyüttesek. A preszkíta temetőkben pedig ugyancsak erős „férfihiányt" mutattak ki (ÉRY 1989-1990. 121.). Felmerül a kérdés, nem lehet-e a jelenség hátterében ugyanaz az ok a két korszakban. c) Az írott források és a régészeti leletek ellentmondása A fentiek alapján kibontakozik az az ellentmondás, amely a régészeti leletek és az írott források alapján kirajzolódó kép között feszül. A jazigok Kárpát-medencei foglalását az auktorok alapján az I. század első negyedére tehetjük, ugyanakkor nincs meggyőzően erre az időszakra keltezhető leletanyagunk. Magyarázat lehetne a hiátusra a mozgó életmód. Erre utalt a források alapján Pekáry Tamás, aki felvetette, hogy a Duna-Tisza köze nem nagyon alkalmas letelepedésre, s még később is hangsúlyozzák a szerzők a szarmaták „vagus" természetét (PEKÁRY 1955. 99.). Az alföldi szarmatákkal kapcsolatban mások is felvetették a nomadizmus lehetőségét.

34 A Kárpát-medence földrajzi adottságai azonban nem alkalmasak nomád életmódra. A magunk részéről úgy véljük, hogy a hiátus legkézenfekvőbb oka az lehetett, hogy a legkorábbi csoportok, ahogyan Vannius jazig lovassága is, valójában zsoldoscsapatok voltak. Ha sarkítva fogalmazunk, az al-Duna-vidéki szarmaták „kalandozásairól" számolnak be a források. így nem meglepő a lelethiány. Figyelembe kell vennünk ugyanakkor, hogy a szarmaták keleti - sztyeppéi - leletanyaga ugyan jóval „gazdagabb", mint Kárpát-medencei temetkezéseik, azonban e „gazdag" együttesekre jellemző, hogy a legszebb és legkiemelkedőbb tárgyak vagy adományok vagy importok. Ha ezektől a tárgyaktól eltekintünk, akkor eléggé szegényes együtteseket találunk. Ezt a viszonylagos szegénységet kiegészíti az egyes területekre jellemző helyi színezet a régészeti leletanyagban: vagyis az ott talált lakosság hatására kialakuló lokális jellegzetességek mutathatók ki. Bizonyos elemeket átvesznek, másokat átadnak, létrehozva így egy-egy speciális színezetű csoportot. Ezért különül el pl. az Alsó-Don, a Kubán, a Középső-Kaukázus, a Fekete-tenger északi partvidéke vagy éppenséggel a Kárpát-medence szarmata anyaga (ABRAMOVA 1994. 9.). E jelenség egyúttal megnehezíti az egyes törzsek leletanyagának körülhatárolását is, valamint egy-egy csoport (vagy törzs?) vándorlási irányának meghatározását. 34 Vö. Vaday Andrea nézetével, aki több helyen írt a szarmata nomadizmusról (a Kárpát-medencében is!) és úgy vélekedett, hogy a letelepedés folyamata másfél évszázadot vett igénybe (VADAY 1998. 120.). Lásd még BARTOSIEWICZ 1999. 326-327., VADAY-SZEKERES 2001. 232-233! 226